Benedek István Gábor jó újságíró. És mindenhez ért, valóban.
Hisz élete során volt tót parasztok közt magyar zsidógyerek, volt vagonba terelt fogoly és holtjelölt, volt rabbinövendék, liftesfiú, kirakatrendező, könyvelő és aztán hírlapíró, szerkesztő, dramaturg, beszédíró, tanácsadó, író.
Gazdag és hosszú pályája során írt már gazdaságról, bel- és külpolitikáról, történelemről, zsidóságról, kínai operáról, gyermekkorról, családról. Írt rádiójátékot, forgatókönyvet, esszét, novellát, regényt, dokumentumjátékot és ki tudja még mit, vagy mit nem.
Semmi meglepő nincsen abban tehát, hogy most a hírszerzőkről írt egy gyors félezer oldalnyi regényt.
Pedig ő aligha volt az.
Igaz, a hírszerzőségbe beledolgozta már magát; Újszászy-könyve akkora siker volt, hogy egy derék filmrendező el is lopta a históriát.
Alighanem ez a könyv inspirálta azokat az egykori hírszerzőket, akik fölkeresték Benedeket, és elmesélték neki történeteiket. Hiába: szerző - szerző. Ha nem hír, akkor társ. Mindenesetre a könyv hitelességéhez kétség aligha férhet.
Benedek István Gábor és Berta Pál regénye, a Harmadik háború egy szövevényes, izgalmas, napjainkban játszódó krimi, amelynek helyszíne a világ; Kínától kezdve Oroszországon, Európa szinte minden államán át az Egyesült Államokig és Dél-Amerikáig. A kápráztatón sokféle helyszíneken elképesztően sokféle sorssal megáldott és megvert szereplő keveredik hökkentőn fordulatos kalandokba. Ami közös ebben a kusza tarkaságban, hogy csupa kém, spion, ügynök buzgólkodik mindenütt.
A regény lapjain hitelesen szövögetik a szálakat a dél-afrikai AS Security, a Moszad, a CIA, az ETA, no meg a magyar titkosszolgálatok mindent tudó szakemberei.
Közben tanulmányozhatjuk: a rendszerváltozások és az ezredforduló nyomán jobb lett-e, szebb, emberségesebb, erkölcsösebb, igazságosabb, átláthatóbb lett-e az ország, a világ; jobb-e embernek lenni ma benne, mint tizenöt-húsz éve volt?
Ez a könyv választ ad a kérdésre.
A világ borzalmasabb, mint valaha is volt. Az ember pedig benne mind szörnyeteg.
Egy szerzet kivétel csupán. Egy hivatás van, amelynek mûvelője kivétel nélkül mind derék, becsületes, bátor, korrekt szakember.
A kém. Pontosabban: az elbocsátott kém.
(Népszabadság, Bächer Iván)