Míg az idén januárban 682 ezer ember volt részmunkaidős, számuk augusztusra 918 ezerre nőtt – hívta fel a figyelmet Varga Mihály pénzügyminiszter. A vállalkozások egy része abba a formába menti át munkavállalóját, amelyről azt gondolja, hogy van tartaléka finanszírozni, és a munkavállaló számára is elfogadható, ha 6 vagy 4 órás részmunkaidős állásba helyezik át – hangsúlyozta a pénzügyminiszter.

A szaktárca számai ugyan nem látszanak visszaköszönni a KSH csökkentett munkaidőben dolgozókról közzétett friss elemzésében, de azt a statisztikusok is elismerik, hogy sokan ragadhattak bele ebbe a szituációba. Míg 2019-ben – olvasható az elemzésben – havi átlagban 7,2 ezer álláshely esetében jelentették a munkáltatók a megállapodás szerinti munkaidő csökkentését, addig a járvány hazai megjelenését követően ugrásszerűen megemelkedett az ilyen bejelentések gyakorisága.

A rövidített munkaidőben dolgozó munkavállalók száma a 25. héten tetőzött, ekkor 261,1 ezer fő volt, ami a 40. hétre 138 ezer fővel mérséklődött. Akkor a rövidített munkaidőbe kényszerülők több mint 61 százalékának – 76 ezer főnek – legalább felére csökkent a heti munkaideje.

A segítség nem oda ment, ahová igazán kellett volna

A KSH csodálkozva jegyzi meg, hogy a munkaidő csökkentésével párhuzamosan a keresetek is mérséklődtek, jóllehet a veszélyhelyzet idején a csökkentett munkaidős foglalkoztatás miatt kiesett munkaidőre járó nettó alapbér helyett a megadott összeghatárig munkahelyvédelmi bértámogatást kérhettek a cégek. Nem mellékesen, miközben a csökkentett munkaidő megmaradt, a támogatás már megszűnt. Jó kérdés persze, hogy eleve kiknek jutott belőle.

A G7 a nyár végén a kormányhivatali adatok alapján kimutatta: főként a tehetősebb észak- és nyugat-dunántúli megyékben és a fővárosban volt jelentős a támogatottak aránya, míg a szegényebb megyékben alacsony. Mint írták, ez összefüggésben lehet azzal, hogy a legnagyobb járműipari cégek főként ezekben a megyékben vannak jelen, illetve többségükben a turizmus szerepe is nagyobb.

Sok részletet nem lehet tudni az egészről, mert Magyarország azon kevés ország egyike, amely még az OECD-nek sem szolgáltatott adatokat. Itthon pedig rendre megtagadták az ilyen kérések teljesítését. Azokban az OECD országokban egyébként, amelyekről elérhető adat, mindenütt bőkezűbbek voltak a kormányok. Németországban minden ötödik munkavállaló részesült az ott kurzarbeitnak hívott támogatásokból. A szomszédos Ausztriában minden harmadik munkavállaló kapott a hazainál jóval nagylelkűbb támogatást.

Magukra hagyott cégek és magánszemélyek

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a munkaerőpiac járványhelyzeti elemzésében nem meglepő módon alapvetően dicsérte a kormány intézkedéseit. Ők is megjegyzik azonban: „kiemelt szegénységi kockázatot hordoz magában az, hogy az álláskeresési járadékban, segélyben vagy egyéb juttatásban nem részesülő álláskeresők száma magas, arányuk növekszik”. (A kormány tudatosan tartja alacsonyan a munkanélkülieknek elérhető juttatások összegét és időtartamát – a szerk.)

Igen érdekesnek találtuk a számvevői eszmefuttatásnak azt a mondatát, amely szerint „tekintettel a bizonytalan helyzetre, a vállalkozások számára fontossá válik ellenállóképességük erősítése, a szállítási láncok stabilitása, az üzleti folytonossági tervek, az üzleti modellek újratervezése, amelybe beletartozik a munkamódszerek megújítása is”. Ebből ugyanis ugyanazt látjuk visszaköszönni, amit a kormányzat már jó ideje a magánszemélyekkel kapcsolatban sulykol.

Vasárnap az operatív törzs újabb drámai fertőző adatokat tett közzé. Aki esetleg nem látta: csak a hétvégén – tehát szombaton és vasárnap – 7786 új fertőzöttet találtak, és 120 honfitársunkat vitte el a koronavírus (ezek a számok az ezt megelőző hétvégén megismerteket mintegy 65 százalékkal haladják meg). A tájékoztatóban hangsúlyozták: továbbra is nagy az egyéni felelősség szerepe. Egy nappal korábban kifejezetten azzal a címmel jelentettek meg közleményt, hogy a „kormány az egyéni védekezésre támaszkodik”.

(Forrás: Azénpénzem)