Miközben a világ számos pontján már technikai eszközökkel vagy kézi erővel próbálják pótolni a hiányzó beporzókat, Magyarországon még van esély a természetes egyensúly fenntartására. Április 30-án, a méhek napján Hegyi József méhész és apiterapeuta arra figyelmeztet, hogy a méhekre ne csupán „haszonállatként”, hanem a bolygó túlélésének zálogaiként tekintsünk.
A méhek titka az emberiség számára is példaértékű szervezettségben és a környezettel való harmóniában rejlik. „A kaptár élete a tökéletes közösségi munka szimbóluma” – fogalmaz Hegyi József.
Beporzási világválság fenyeget
A méhek a természet többi életformájával szoros együttműködésben léteznek.
„Beporozzák a növényeket, melyektől cserébe pedig édes nektárt kapnak, amely táplálja őket. Ez az összhang tette lehetővé, hogy túléljenek akár sugárzást, sőt drasztikus klímaváltozásokat is” – magyarázza a szakértő.
Ugyanakkor a méhek helyzete ma kritikusabb, mint valaha. A vegyszermérgezések, vagyis a túlzott permetezés és az olyan monokultúrás gazdaságok, mint például a végtelen amerikai mandulaültetvények világszerte tizedelik az állományt.
„Míg Közép-Európában még jelentős a méhsűrűség, Ázsia bizonyos részein már emberi erővel, kézzel, ecsettel kénytelenek porozni a gyümölcsfákat a méhek hiánya miatt” – árulta el a szakértő. „A házi méh ma már képtelen lenne az emberi beavatkozás, a méhész gondoskodása nélkül fennmaradni, különösen a méhatka fertőzés miatt, amely kezelés nélkül egy éven belül végezne bármelyik családdal” – figyelmeztet Hegyi József.
A méhek hihetetlen szorgalommal, szervezettséggel és „katonás” rendben élnek, minden egyednek pontos feladata van a közösség érdekében.
„Bár kis munkatársaink nem ismerik meg a gazdájukat, a méhész a zümmögésük rezonanciájából és tónusából pontosan érzi a hangulatukat. Viselkedésüket a növények is befolyásolják; repce virágzásakor például harciasabbak, míg akác hordásakor szinte védőruha nélkül is lehet köztük dolgozni” – árulta el a szakértő.
Apró, de jelentős lépésekkel a lakosság is támogathatja a hazai, mintegy 20 ezer méhész munkáját és a beporzók életét. Hegyi József új könyve is segít megérteni az ember és a természet közötti mély összefüggéseket.
„Tanuljunk tőlük, mert ők már bebizonyították, hogy ez működik!” – olvasható a szerző könyvének bevezetőjében, utalva a méhek által képviselt harmóniára.
A méhek védelme nem igényel nagy beruházást, csupán tudatosságot.
„Ültessünk levendulát és más színes, mézelő növényeket, ezzel varázsolhatunk méhbarát kertet. A szárazabb időszakokban egy sekély itató is életmentő lehet a szomjas rovarok számára.”
A kaptár kincsei
A méz nem csupán a cukor egészségesebb alternatívája, hanem egy komplex, élő anyag.
„A valódi méz és a bolti » mézpótlók« között ég és föld a különbség” – hangsúlyozza a méhész. „Az üzletekben kapható termékeket gyakran túlhevítik a folyékonyság megőrzése érdekében, ami nagymértékben károsítja a bennük lévő értékes enzimeket.”
A valódi hársméz kiváló gyógyír torokfájásra és légúti panaszokra, az akácméz jótékonyan hat a gyomorproblémákra, a virágpor tartalmazza az élethez szükséges összes fehérjét, vitamint és ásványi anyagot. A propolisz a természet legerősebb antibiotikuma.
„A propolisznak olyan erős fertőtlenítő hatása van, hogy előfordult, hogy télen a meleg kaptárba behúzódó és ott elpusztuló egeret a méhek ezzel bevonva gyakorlatilag mumifikálták, így az nem indult bomlásnak, és nem fertőzte meg a családot, míg a tavaszi kaptárbontás után el nem távolítottam a tetemet” – meséli a szakértő.
Hozzátette, hogy a méhméregnek is – a neve ellenére – nagyon jó hatásai vannak, nem kell tartani tőle.
„Kifejezetten a mozgásszervi problémákra fejlesztettünk ki egy méhmérges és propoliszos krémet, amely a tapasztalatok alapján nagy sikernek örvend a felhasználók körében. A legenda szerint Mátyás király lumbágóját is méhméreggel kezelték annak idején.”
A méhész azt javasolja, hogy mindig keressük a helyi termelőket, és ha megtaláltuk a számunkra ízletes forrást, maradjunk hűségesek hozzá.
Magyarországon április 30-a a méhek napja, amelyet 1994 óta ünneplünk az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kezdeményezésére. Az időpontválasztás nem véletlen: április végén indul be igazán az élet a kaptárakban, és ekkor kezdődik a mézgyűjtés időszaka. A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a méhek nélkülözhetetlen szerepére az ökoszisztémában és az élelmiszer-termelésben. A méhek beporzó tevékenysége nélkül számos növényfaj képtelen lenne szaporodni, ami komoly hatással lenne a biodiverzitásra és az emberi táplálkozásra is.
„Nekünk embereknek is meg kell értenünk, hogy a jövőnk egyik záloga az, hogy sokkal jobban megértjük az ember és a természet kapcsolatát, vigyázunk rá, és összhangban élünk vele. Világossá vált számomra, hogy a méhek üzenetet hordoznak az emberiségnek, és zümmögésükkel szelíden súgják minden pillanatban az eredményes, hosszú élet titkát” – írja könyvében a szakértő.
