...közszereplő belekeveredett az ügybe. Instálom, milyen libát? A szakállas tréfára - tudniillik az anekdotabeli baromfitolvaj felel így a pusztán az úti célja felől érdeklődő csendőrnek - emlékeztet Demeter Ervin (Fidesz) országgyûlési képviselő, egykori titokminiszter reagálása a hírre, amely szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) feljelentésére a nemzeti nyomozóiroda múlt szerdán büntetőeljárást indított, s házkutatást tartott egy budapesti magáncégnél. A rajtaütött UD Vagyonkezelő Zrt.-ről azt feltételezik, elektronikus támadást intézett egy internetes szolgáltató, valamint a kormányzati gerinchálózat ellen, s politikai vezetők ellen is kutakodott. A nyomozás egyelőre ismeretlen tettes ellen folyik, s miután gyanúsított sincsen, a megbízó sem lehet ismert, Demeter így maga hozta hírbe pártját.

Arra azonban Demeter ráérzett, hogy a büntetőügy néhány óra alatt politikai botránnyá dagad. Miután ugyanis kiderült, valóban üzletelt az ominózus vállalkozással, visszalépett a megméretéstől Dávid Ibolya MDF-elnök fő kihívója, Almássy Kornél alelnök (lásd Lehallgatóink kérték címû írásunkat). Igaz, azt tagadta, hogy ellenlábasa lejáratására adott volna megbízást, méghozzá a Fideszhez kötődő prominensekkel együttmûködve. Így volt vagy sem, tény, a szalonellenzéki Dávid pártelnök marad, ami alkalmasint jól jöhet a kormánynak is, amelynek sorsa néhány parlamenti szavazattól függ. Eközben - a Dávid által múlt héten sajtóértekezleten meglóbált és meghivatkozott, majd a hvg.hu-n nyilvánosságra került hangfelvétel révén - mindeddig jobbára fehér tógát viselő prominensek is belekeveredtek a skandalumba. Így a legbefolyásosabb üzletemberek között emlegetett bankár, Csányi Sándor, illetve az elmúlt években többé-kevésbé az elfogulatlan elemző szerepében tetszelgő egykori kancelláriaminiszter, Stumpf István, a Századvég Alapítvány vezetője.

A biztonsági cég, amelyről szó van, mindenesetre sem a Fidesztől, sem a titkosszolgálatoktól nem áll távol, háttere pedig meglehetősen figyelemre méltó. Az UD Zrt. tulajdonosai, Horváth József és Tóth János a rendszerváltozás előtti Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnökségén kezdték a pályájukat, Horváth a baloldali elhajlókat, Tóth az egyházakat tartotta szemmel. 1990 után mindketten a megalakuló NBH kötelékébe igazoltak, Horváth értékelő tisztként folytatta, Tóth biztonsági ellenőrző munkákon - a mai C típusú átvilágításnak megfelelő feladatokon - ügyködött. Utóbbi hamarabb távozott a magánszférába: a kilencvenes évek elején a Gresham Casino biztonsági főnöke lett. Nem volt szerencsés új munkakörében, miután nem tudta megakadályozni, hogy egyik közvetlen beosztottja folyamatosan megcsapolja a félkarú rablókat, 30 ezer márka kárt okozva.

Tóth a kilencvenes évek végén kanadai-magyar kettős állampolgárként alapított céget (az egykori állambiztonságiak között szokatlan státust hazatelepült édesapja jogán, már az NBH-s évek után szerezte meg), ám kezdetben a THB Holding Finn-Magyar Kft.-re sem mosolygott rá a szerencse. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) 2001-ben eredménytelennek nyilvánította azt a tendert, amelyet állami tulajdonú cégek, köztük stratégiai vállalatok biztonsági átvilágítására írt ki, utóbb azonban Tóth ekkori üzletfelei - más cégük révén - kaptak efféle megbízást, miközben Tóth az ÁPV-tulajdonú Volánbusz Rt. igazgatóságába is bekerült.

Az NBH-nál maradó Horváth karrierje is ekkoriban ívelt fölfelé. A rossz nyelvek szerint elsősorban Szabó Gáborral, Kövér László miniszter kabinetfőnökével kiépített baráti viszonyának köszönhetően századosból egy csapásra dandártábornokká avanzsált, s 1998-ban az NBH mûveleti főigazgató-helyettese lett. A néhai Vancsik Zoltán MSZP-s országgyûlési képviselő parlamenti felszólalása szerint Horváthnak is személyes szerepe volt abban, hogy a Defend Kft. megvásárolta Faragó Lajos magánnyomozó kompromittáló kazettáját (lásd Mûhelytitkok címû írásunkat), bár most Faragó úgy emlékezett a HVG-nek nyilatkozva, hogy ő "csak" a Kövér-bizalmas tanácsadó Szadai Károllyal állt tárgyalásban.

A 2002-es kormányváltás után 42 évesen nyugdíjazott Horváth is az üzleti életbe távozott, ahol egymásra találtak az egykori kollégával, s közösen építették ki az egyik őscég neve - Ultima Data - alapján elnevezett UD-csoportot (lásd ábránkat). A központi zrt felügyelőbizottságába leigazolták Bakondi Györgyöt, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság 2000-2002 közötti főigazgatóját. Bakondi jelenleg úgynevezett senior partner az UD-székháznak is otthont adó zuglói villában található ügyvédi irodában, amely közös céget is alapított a biztonságvédelmi csoporttal Jura Secura Adatbiztonsági Kft. néven.

A főképp informatikai biztonsággal és személyvédelemmel foglalkozó cégcsoport - amely önmagát honlapján "a magyar nemzet érdekei iránt elkötelezett vállalkozásbiztonsági központként" jellemzi - jól fut: a központi cég árbevétele például 858 millió forint volt 2006-ban (igaz, ebből csak 2,7 millió forint vált profittá), miközben külföldön, Horvátországban, Szerbiában és Romániában is leányvállalatot alapítottak. A jeles eredményben alighanem oroszlánrész jut két nagy ügyfelüknek, a kecskeméti magasépítő Kész Kft.-nek - a Kész ez év elejéig tulajdonosként is jelen volt több UD-cégben -, illetve az OTP-csoporthoz kötődő vállalkozásoknak. Az OTP, illetve a bank elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor egyéb érdekeltségei a kilencvenes évektől fogva foglalkoztatják az UD-t.

A választás helyességét Csányi most alighanem kénytelen átgondolni. Noha a személye körül évek óta keringenek városi legendák: hol politikai ambícióit találgatják az elemzők, hol szerteágazó kapcsolatrendszerét, egyesek számára ijesztőnek tûnő közéleti befolyását veszik újra és újra górcső alá, ám a valós botrányok őt és bankját mindeddig elkerülték. Úgy tetszik, a mostani esetig a szerep neki magának sem volt ellenére, legalábbis nem igyekezett kisebbíteni az üzleti és közéleti terveiről, vagyona mértékéről, kapcsolatrendszeréről szóló híreszteléseket.

Most azonban - állítják közeli ismerői a HVG-nek - megváltozott a hozzáállása: hadüzenetként értékelte Dávid sajtótájékoztatóját, s feljelentést fontolgat a telefonbeszélgetés rögzítése és kiszivárogtatása miatt. A néhány perces beszélgetés lényege: Tóth valamiért Csányit tartotta fontosnak fölhívni azzal, hogy a tanácsát kérje, elfogadjon-e egy ajánlatot - vagy "hülyére tettesse magát" -, amely alapján Dávid ellen kellene terhelő adatokat szerezni. Tóth szerint a megbízással bizonyos Tombor András kereste meg Horváthot.

Tombor Orbán Viktor biztonságpolitikai főtanácsadója volt a Miniszterelnöki Hivatalban, jelenleg pedig a jobboldali szellemi mûhelynek számító Matthias Corvinus Collegium főigazgatója. Mégsem egyértelmû, hogy az ő révén jelenleg is Orbánig érnek a szálak, Tombor ugyanis - s ebben történetesen Csányi sem "vétlen" - néhány éve összerúgta a port a Fidesz pártelitjével. Az extanácsadó ugyanis éveken át vezette az akkoriban Csányi érdekeltségében álló Multireklám Zrt.-t, amely konkurensként jelentkezett azon a budapesti közterületi reklámpiacon, amelyet a Mahir-csoport tulajdonos-vezetőjeként kvázi szívügyeként kezel az Orbánhoz ma is a legmesszebbmenőkig lojális egykori pártpénztárnok, későbbi APEH-elnök Simicska Lajos (HVG, 2005. február 12.). Ismerői szerint Tombor, bár talán még magának sem vallaná be, visszavágyott a politika közelébe.

A lehetőséget az MDF-ben látta, s ebben nem volt egyedül: több olyan fiatal, konzervatív közszereplő tekint vadászterületként a kis pártra, akik túl plebejusnak tartják a jelenlegi Fideszt. Ilyen volt Almássy is, igaz, az egyetemi hallgatói önkormányzattól az IDF-en át az MDF-alelnökségig ívelő karrierjébe számos "zuschlagos" elem vegyül, legalábbis ami a pártszervező networköt illeti - állítják róla pártja alapítói. Az UD-sek szerint megtalálták egymást Tomborral, azt ugyanakkor az MDF-ben is tudják, hogy Almássy Giro-Szász András századvéges politológus tanácsait követte, s például a Századvég szervezésében járt az Egyesült Államokban kampánytanulmányúton.

Tombor tehát vagy rávette a kutakodásra Almássyt, vagy sem. Tóth szavai szerint igen, az érintettek azonban tagadnak, még akkor is, ha a kazetta alapján nincsen ok feltételezni, hogy törvénytelen eszközöket is igénybe kívántak venni. S az is tény, hogy - bár a beszélgetés egy hónappal ezelőtti - azóta semmi terhelő adat nem került nyilvánosságra Dávid Ibolyáról. Az MDF viszonyait ismerők ugyanakkor azt állítják: bár könnyen lehet, hogy maguk az ifjútörökök is autonómnak hiszik magukat, amit tesznek, sem Orbán "bankárellenzékének" - a pártvezetéshez közeli Magyar Nemzetben korábban kiszerkesztett körnek (Spéder Zoltán, Schmidt Mária, Nobilis Kristóf) -, sem magának az egy a tábor, egy a zászló elvet valló Orbánnak nem káros. Tóth szerint mindenesetre Tombor azt állította, az MDF-beli váltás mögött Stumpf áll, "ő pénzeli".

Stumpf ezt vérvádnak mondva tagadta, de akkor sem tudni, ki az, aki hazudott: Tombor Horváthnak, utóbbi Tóthnak vagy Tóth Csányinak (bár ez utóbbi a beszélgetés hangvételét - Tóth alázatos stílusát - figyelembe véve fölöttébb valószínûtlen). A Dávid által emlegetett ominózus 2 milliárd forint pedig a HVG tudomása szerint először Almássy szájából hangzott el: elnökségi ülésen emlegette, hogy - ellentétben a Dávid mögött állítólag álló obskúrus Tisztelet Társasága pénzeivel - ő ennyit tud összekalapozni meg nem nevezett befektetőktől a pártnak.

Csányi egyébként a beszélgetés során nem tûnt értetlennek Tóth megkeresése hallatán - állítólag érdekelte, mit kavar az éppen egy OTP-s állásra jelentkező Tombor -, de nem is biztatta szerződéskötésre az UD-seket. A bankárhoz kötődő cégek lapzártánkkor nem bontottak szerződést a vezérüket kínos helyzetbe hozó UD-csoporttal, a bankár alighanem kivár. Nyilván azért is, hogy kiderüljön, terheli-e más is a számlájukat, például hekkerkedés. A nyomozás ugyanis azután indult, hogy az egyik nemzetbiztonsági szolgálat állítólag kémprogramot talált a számítógépes rendszerén, s a szálak az UD-be vezettek.

Úgy tudni, az NBH-sok hónapokig hagyták garázdálkodni a vakondokat, egészen addig, amíg kellő muníciót nem szedtek össze a följelentéshez s a bírói engedélyekhez a telefonlehallgatásokhoz. Arról ellentmondóak az információk, hogy a Csányi-Tóth-beszélgetés ilyen hivatalos fürkészés eredménye-e, vagy valamelyik beszélgetőpartner rögzítette a "saját archívumának". Lapzártánkkor mindenesetre úgy tûnik, az UD-ügy az utóbbi idők legnagyobb politikai botrányává nőheti ki magát, legalábbis erre utal, hogy a nyomozás nevük elhallgatását kérő ismerői szerint a céghez kötődő szakemberek más közszereplők megfigyelését is megkezdték. Például olyanokét, akik egy esetleges kormányfőváltás után miniszterelnöki szerepre pályázhatnak. Így állítólag fölmerült, dossziét kellene nyitni Bajnai Gordon gazdasági miniszterről is.

Ami pedig a "nemzeti elkötelezettségû biztonsági cég" kapcsolatrendszerét illeti, a HVG értesülései szerint Horváth az elmúlt esztendőben föltûnően intenzív módon kommunikált fideszes prominensekkel. Mindezek alapján - amíg bizonyítást nem nyer, hogy az UD valóban elkövette mindazt, amit a hatóságok terjesztenek róla - egy másik szcenáriót sem lehet elvetni. Nevezetesen azt, hogy az MDF-beli befolyásolási kísérlet megakadályozása s az UD-s csapat szemmel tartása érdekében a szolgálatok - s ez nem először történne így - kicsit rászerveztek az eset marketingjére.

(Forrás: www.hvg.hu)