Az egészséges rivalizálás – amikor mindenki nyílt kártyákkal játszik, nem szúrja hátba a másikat, és nem lehetetleníti el a munkáját –, a vállalat javára válhat: ösztönzően hathat a kollektívára, növelheti a termelékenységet. Ám amikor valaki átlépi az egészséges határt, és a rivalizálás mindent háttérbe szorít: a csapatmunkát, együttmûködést, és saját céljait helyezi előtérbe, elérésükért pedig minden eszközzel küzd, a helyzet kiéleződik.

Előfordul, hogy a riválisnak tekintett fél a konfrontálódástól tartva zöld utat ad a törtetőnek, aki másik versenytárs után néz. Ám az igazi küzdelem akkor kezdődik, ha két rivális egymás teljesítményét igyekszik túllicitálni. Hogyan lehet felvenni a harcot a kollégával, aki hátba szúrja az embert?

Állj ki magadért!

Ne félj attól, ha ujjat kell húznod kollégáddal, hogy megvédd az érdekeidet! Hogyha tudod, hogy piszkos eszközökkel játszik, és ellened veti be azokat – megrágalmaz a hátad mögött, megpróbál kifúrni állásodból, igyekszik elszipkázni az ügyfeleidet, rossz színben tüntet fel a kollégák előtt vagy egyszerûen ellopja az ötleteidet –, nyugodtan vond kérdőre.

Ha tagad, igyekezz bizonyítékot szerezni aljasságára. Előfordulhat, hogy visszahallasz valamit magadról (rágalmat), olyankor nyugodtan hivatkozz a forrásra, ám konkrét nevet ne említs, csak ha az illető beleegyezik. Olykor egy kolléga is megteszi, aki esetleg szem- vagy fültanúja volt annak, hogyan tett keresztbe neked munkatársad, aki a riválisának tart.

Egyik ötletedet sajátjaként állítja be? Kérdezd meg tőle, hogyan jutott eszébe éppen az, és kérd meg, hogy meséljen a részletekről. Ha minderre egy prezentáció alkalmával vagy egy értekezleten kerül sor, még jobb, ilyenkor néhány ügyes keresztkérdést követően kiderülhet, hogy az ötlet szülőatyja te vagy, és ha ezt dokumentumokkal, a gépeden tárolt adatokkal is alá tudod támasztani, nyert ügyed van.

Ne a nagy nyilvánosság előtt „harcolj”!

Ha teheted, négyszemközt beszélgess el kollégáddal, nem kell az egész irodát bevonni, mert ha éles szóváltásra kerül sor, óhatatlanul is két pártra szakad a kollektíva, ez pedig további ellentétekhez vezethet. Az sem rossz megoldás, ha e-mailben próbálod rendezni a dolgot. Így legalább nyoma marad, és a későbbiekben még jól jöhet, ha igazolnod kell, nem csak kitaláltad, hogy egyik munkatársad megpróbált kifúrni, esetleg keresztbe tett neked.

Szorítkozz a tényekre!

Arra ügyelj, hogy minél rövidebben és gyorsabban megvitasd és lezárd az ügyet kollégáddal. A beszélgetés soha ne csapjon át személyeskedésbe, ne érzelmi alapon harcolj magadért, igazadért, hanem tényekre alapozz, és érvelj. A „támadó” gyakran magától visszavonul, ha érzi, hogy méltó ellenfélre akadt, és nem várja meg, hogy nyilvánosságra kerüljön az eset.

Kérj segítséget, ha nem boldogulsz!

Senki sem ismeri be szívesen, hogy egyedül nem boldogul, ennek ellenére bátran fordulj főnöködhöz, ha úgy érzed, a piszkos játékot ûző kolléga túllőtt a célon. Kellemetlen lehet, ha az illető a főnök kedvence vagy jóban van vele, ezért mindig elfogulatlanul számolj be a téged ért támadásról. Munkatársad elszipkázta az egyik ügyfeledet? Elérte, hogy ő kapjon meg egy munkát, amit eredetileg neked ígértek? Próbáld megtudni, miért került sor minderre és a főnök tudott-e róla, esetleg az ő beleegyezésével történt-e. Előfordulhat, hogy felettesed semmiről sem tudott, és egy egyszerû beszélgetéssel – riválisoddal – el tudja simítani az ügyet, amin te hetekig görcsölnél.

(Forrás: www.hvg.hu)