Nemzetközi kutatások is megerősítik a vízmegtartó beavatkozások jelentőségét. A World Resources Institute szerint a természetközeli megoldások – mint például az esőkert vagy a mulcsozás – akár 50–90%-kal csökkenthetik a vízfelhasználást a hagyományos öntözési rendszerekhez képest. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) pedig hangsúlyozza, hogy a városi zöldfelületekbe való vízvisszatartás hosszú távon csökkenti az árvízkockázatot, miközben növeli a biodiverzitást és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat.
A több, mint öt éve működő Auróra Klímakert részletes statisztikát vezet arról, hogy mennyi ivóvizet használt fel a növények gondozása során. Sikerült csökkenteniük a vízfelhasználást egyszerű, de hatékony esővízgyűjtési, talajjavítást és talajtakarást alkalmazó megoldásokkal – miközben a sűrűn, gyorsan növő facsemetékből kialakuló „erdő” természetes árnyékolást és párologtatást biztosít, tovább növelve a terület vízmegtartó képességét. A 2021 és 2023 közötti három évben az öntözési szezonban is többször előfordult, hogy nem volt szükség vezetékes víz használatára. A legmelegebb hónapokban – júniusban és júliusban – korábban rendszeresen 2500 liter fölé emelkedett a felhasznált ivóvíz mennyisége, míg 2023-ban júniusban már nem volt szükség locsolásra, júliusban pedig kevesebb mint a korábbi harmada elegendőnek bizonyult.
A nagyvárosokban minden csepp víz számít – különösen a nyári hónapokban, amikor a betonrengeteg felforrósodik, a hőmérséklet akár 5–7 Celsius-fokkal is magasabb lehet, mint a zöldebb területeken. A csapadék ritkábban, de intenzívebben érkezik, így a városi infrastruktúra gyakran képtelen elvezetni a hirtelen lezúduló esőt, miközben a burkolt felületek – utak, járdák, parkolók – nem engedik, hogy a víz beszivárogjon a talajba. A víz gyorsan elfolyik ahelyett, hogy helyben maradva táplálná a növényeket, csökkentené a környezet hőmérsékletét vagy enyhítené a száraz időszakokat.
Ebben a környezetben a víz megtartása nemcsak környezetvédelmi, hanem társadalmi kérdés is. A természetközeli megoldások, mint az esőkert, a mulcsozás vagy a sűrű növényzet telepítése, képesek arra, hogy enyhítsék ezeket a városi problémákat: hűtenek, árnyékot adnak, vizet tárolnak, és élőhelyet biztosítanak a beporzóknak és más városi élőlényeknek is. A víz – ha jól bánunk vele – nem tűnik el a lefolyókban, hanem a városi zöldterületek újraindítható, fenntartható motorjává válhat.
Az Auróra Klímakert kialakítása során nagy figyelmet kaptak azok a módszerek, amelyek segítik a természetes csapadék megőrzését. Az esővíz felfogásán túl a talaj beszivárogtató és tároló képességét is növelték: a talaj jól megtervezett lejtésével, sűrű növénytelepítéssel, komposztálással, mulcsozással és rétegezett növényhasználattal. Ezek nemcsak a vízmegtartásnak kedveznek, hanem mikroklimatikus előnyöket is biztosítanak – hűvösebben tartják a környezetet és csökkentik a párolgást, miközben szén-dioxidot kötnek meg a talajban. A klímakert a városi hősziget-hatás mérsékléséhez is hozzájárul.
Az Európai Éghajlati Paktum számára kiemelten fontos, hogy az ezekhez hasonló jó gyakorlatokat minél szélesebb körben megismerjék, hiszen a városi terek zöldítése, a víz helyben tartása és az ökológiai egyensúly megőrzése nemcsak lehetőség, hanem egyre inkább szükségszerűség is. „Az Auróra Klímakert számomra élő bizonyíték arra, hogy a város közepén is lehet kézzelfogható pozitív hatást elérni – alulról jövő kezdeményezésekkel és közösségi összefogással. Minden apró lépés számít.” – mondta Virág Dóra, a kert egyik önkéntese, egyben az Európai Éghajlati Paktum nagykövete.
A projekt nemcsak példát mutat, hanem mérhető eredményeket is felmutat – és ezek az eredmények egy élhetőbb, igazságosabb és zöldebb város lehetőségét vetítik elő.
Az Európai éghajlati paktumról
Az Európai Bizottság által az európai zöld megállapodás részeként indított paktum azon emberek mozgalma, akik küldetésüknek tekintik, hogy Európát fenntarthatóbbá tegyék és elősegítsék, hogy az EU 2050-re klímasemlegessé váljon. Az éghajlati paktum közös színteret kínál az egyéneknek, a közösségeknek és a szervezeteknek az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a következményeihez való alkalmazkodás érdekében.
