Növekvő kereslet a cPPA-k és on-site megújuló erőművek iránt
Összefüggésben a fenti körülményekkel, egyre nagyobb piaci kereslet mutatkozik pl. a megújuló alapú hosszú távú vállalati villamos energia adásvételi szerződések (corporate power purchase agreement, „cPPA”) iránt. A cPPA-k esetében lényegében közös, hogy azok közvetlenül a termelő és a felhasználó között létesülnek, számos esetben ún. on-site konstrukcióban úgy, hogy az erőmű a felhasználó telephelyén, vagy annak közelében létesül, kifejezetten a felhasználó villamos energia igényének részbeni fedezésére, a közcélú hálózatba történő betáplálás nélkül. Egy cPPA azon túl, hogy hosszú távon fedezheti a felhasználó energiaigényének meghatározott hányadát, hozzásegíti a piaci szereplőket ahhoz, hogy fenntartható, zöld áramhoz jussanak.
Számos jelentős piaci erővel rendelkező szereplő érdekelt ugyanis abban, hogy saját villamos energia szükségletét lehetőleg minél nagyobb arányban megújuló forrásból biztosítsa. Ezen túl az on-site erőműveknek megvan az a kifejezett előnye is a közcélú hálózatot is igénybe vevő termelőkkel szemben, hogy előbbiek esetében nem keletkeznek rendszerhasználati díjelemekkel összefüggő költségek.
A fentieknek megfelelően egyre több, kifejezetten adott piaci szereplő energiaigényének kiszolgálására telepített on-site megújuló erőmű létesül, és létesült az országban. Kifejezetten új fejlemény, hogy az efféle beruházások már nem csak kisméretű, jellemzően tetőre szerelt (és általában nem engedélyköteles, 0,5 MW alatti kapacitású) erőművek létesítését tűzik ki célul, hanem nagyobb, akár 20 MW, vagy azt meghaladó kapacitású kiserőművek megvalósítását is.
A megnövekedett kereslet a megújulókra való átállás igényén túl annak is köszönhető, hogy egy cPPA-n alapuló, on-site erőmű lehetővé teheti, hogy az energiaigényét fedezni kívánó piaci szereplő úgy jusson megújuló kapacitáshoz, hogy annak megvalósítása nem lesz kitéve a közcélú hálózat túltelített állapota, és a gyors ütemben terjedő időjárásfüggő erőművek okozta kihívások miatt bevezetett új hálózati csatlakozási eljárás („Kapacitáskiosztási Eljárás”) adminisztratív terheinek. Az alkalmazandó szabályok alapján a Kapacitáskiosztási Eljárásba ugyanis nem szükséges bevonni azon igénybejelentéseket, amelyek ún. visszwatt védelemmel ellátott erőműveket kívánnak telepíteni, tehát nem táplálnának be a közcélú hálózatba.
Az a tény azonban, hogy az ilyen projektek nem tartoznak a Kapacitáskiosztási Eljárás rezsimje alá csak szükséges, de nem elégséges feltétele volt az efféle beruházások gördülékeny fejlesztésének.
A fenti beruházások megvalósításának egészen 2024. január 1. napjáig korlátját képezte a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény („Vet.”) 38-39. §§ által szabályozott, magánvezetékre vonatkozó szabályozás. Az általános piaci gyakorlat abba az irányba mozdult el, hogy a kifejezetten adott piaci szereplő energiaigényének fedezésére létesülő megújuló erőmű magánvezeték útján juttatta el a megtermelt villamos energiát a felhasználás helyére, arra is tekintettel, hogy a Vet. által szabályozott egyéb vezetéktípusok (közvetlen vezeték, termelői vezeték) létesítése efféle beruházások esetében jellemzően nem volt praktikus és / vagy jogszerű.
Ez a koncepció viszont a Vet. 39. § (1) bekezdése alapján csak abban az esetben volt jogszerűen megvalósítható, amennyiben a magánvezeték a felhasználó felhasználási helyén belül valósult meg. A Vet. 3. § 16. pont szerint felhasználási hely az az egy vagy több csatlakozási ponton keresztül ellátott, összefüggő terület, ahol a felhasználó a villamos energiát felhasználja. Ezen definíció szövegszerű értelmezéséből következik, hogy magánvezeték (és ennek következtében maga az on-site erőmű) abban az esetben létesülhetett, ha az kifejezetten azon ingatlanok valamelyikén kerül kiépítésre, amelyek a felhasználási hely részének tekinthetőek.
A fenti szabály szükségtelen szabályozási korlátként jelentkezett tekintettel a nagyobb kapacitású on-site erőművek által megkövetelt jelentősebb ingatlanigényre, amely körülmény megnehezítette, illetve limitálta is a saját energiaigény fedezésére létesülő erőművi beruházásokat. Ezen piaci fejlemény a szintén hivatkozott geopolitikai és energiapiaci turbulenciákkal együttesen lépésre kényszerítette a magyar jogalkotót, amelynek eredményeképp került kihirdetésre az egyes energetikai tárgyú és kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2023. XCIX. törvény („Módosítás”), amely – számos egyéb tárgykör mellett – feloldja a vázolt szabályozási korlátot, és számos ösztönző rendelkezést is bevezet.
A Módosítás – álláspontunk szerint helyesen – a magánvezetékre vonatkozó szabályok módosítása helyett funkcióját tekintve az on-site beruházások támasztotta igényekhez közelebb álló termelői vezeték alkalmazási körét bővíti ki. 2024. január 1. napjáig termelői vezeték a Vet. 3. § 60. pontja alapján az erőmű által termelt villamos energia közcélú hálózat csatlakozási pontjára történő eljuttatása érdekében volt létesíthető feltéve, hogy arra felhasználó nem csatlakozik vagy vételező nem kapcsolódik.
A Módosítás a Vet. 3. § 60. pont b) pontján keresztül a fenti definíciót kibővíti oly módon, hogy a fenti eseten túl termelői vezetéknek minősíti azon vezetéket is, amely a magánvezetékhez felhasználási helyen kívülről kapcsolódó, a közcélú hálózatra magánvezetéken keresztül csatlakozó erőmű által termelt vagy villamosenergia-tároló által tárolt villamos energiát a magánvezeték kapcsolódási pontjára juttatja el. Ezen új vezeték altípus pedig következtetésünk szerint egyértelműen az on-site erőművi beruházások megvalósítását kívánja helyzetbe hozni.
A hivatkozott definíció által megteremtett új esetkör részletszabályait a magánvezetékre vonatkozó rendelkezések között helyezi el a Módosítás, rendezve a felhasználási hely körüli korábbi problémákat: a Vet. 39. § új, (1c) bekezdése alapján ugyanis a magánvezetékhez a felhasználási helytől eltérő ingatlanról kizárólag a felhasználási hellyel közvetlenül szomszédos ingatlanon létesített erőmű vagy villamosenergia-tároló kapcsolódhat termelői vezetékkel. Ebben az esetben egynél több felhasználási hely és ingatlan nem kapcsolható össze erőművel vagy villamosenergia-tárolóval.
A Módosítás következtében tehát az új szabállyá az vált, hogy on-site erőmű létesíthető abban az esetben is, ha az nem közvetlenül a piaci szereplő felhasználási helyén létesül, hanem valamely szomszédos, egyébként felhasználási helynek nem tekinthető ingatlanon. A Módosítás további rendelkezései között azonban további, kifejezetten ösztönző jellegű szabályok is bevezetésre kerültek, a nagyobb kapacitású on-site erőművek megvalósíthatóságának további elősegítése érdekében.
Ösztönző szabályok nagyobb kapacitású on-site erőművek esetében
A Vet. az új 39/H. § keretében ugyanis egyértelműen ösztönző jelleggel tovább bővíti a nagyobb kapacitású on-site erőművek megvalósíthatósági lehetőségeit. Az új jogszabályhely alapján a 39. § (1c) és (1d) bekezdésétől eltérően magánvezetékhez közép- vagy nagyfeszültségű termelői vezetéken a magánvezeték engedélyesének felhasználási helyével nem szomszédos ingatlanon létesített erőmű, vagy villamosenergia-tároló is csatlakozhat, ha
- az erőmű vagy a villamosenergia-tároló beépített teljesítménye legalább 5 MW,
- az erőmű vagy a villamosenergia-tároló által termelt vagy tárolt villamos energia miatt a magánvezeték közcélú hálózati csatlakozási pontján a betáplálási teljesítmény nem kerül módosításra,
- és a termelői vezeték engedélyese a termelői vezeték elhelyezésével érintett valamennyi idegen ingatlan tulajdonosával a Ptk. rendelkezései szerint kötött megállapodással rendelkezik.
A hivatkozott szabályok alapján összegezve, jelenleg a legalább 5 MW kapacitású, visszwattos erőmű a Kapacitáskiosztási Eljárás rezsimjén kívül létesíthető lényegében a korábbi felhasználási hely definícióból adódó ingatlanokat érintő korlátozások nélkül, feltéve, hogy a magánvezeték közcélú hálózati betáplálási kapacitása nem változik, és a termelői vezeték engedélyese megállapodik az érintett ingatlanok tulajdonosaival a termelői vezeték létesítésének feltételeiről.
A Módosítás a fenti, ingatlanjogi és energetikai szabályozási aspektusokon túl az on-site erőművek beruházói számára egy további, potenciális ösztönző szabályozást is bevezet. A Vet. ugyanis egy új engedélyes kategóriával került kibővítésre a 3. § 58a. és 59. pontokon keresztül, amelyek bevezetik egyrészt az önellátó termelői egység másrészt az önellátó termelői engedélyes fogalmakat.
Előbbi olyan termelő egység, amelynek csatlakozási teljesítménye meghaladja az 5 MW-ot, közcélú hálózatra felhasználó csatlakozási pontján csatlakozik betáplálási teljesítmény nélkül (értsd: visszwatt védelemmel), és a termelő berendezése által termelt villamos energiát ugyanazon csatlakozási ponton csatlakozó felhasználóval vagy a felhasználóval azonos vállalatcsoportban lévő más felhasználóval vagy vételezővel megosztja. Utóbbi fogalom alapján pedig önellátó termelői engedélyes, aki önellátó termelő egységre vonatkozó engedéllyel rendelkezik.
A fenti fogalomrendszer legfontosabb implikációi álláspontunk szerint, hogy (i) az önellátó termelői egység azonosíthatóan a nagyobb kapacitású on-site erőműveket kívánja lefedni; és (ii) az önellátó termelői engedélyes nem minősül a Vet. 3. § 59. pontja szerinti termelői engedélyesnek [1], hanem önálló, sui generis kategória. Utóbbi körülmény az energiaellátók jövedelemadójának, az ún. Robin Hood adónak szempontjából meghatározó, tekintettel a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény rendelkezéseire („Robin Hood Adó Törvény”).
A Robin Hood Adó Törvény 4. § (1) bekezdése alapján a Robin Hood adó alanya főszabályként az energiaellátó és a közszolgáltató, amely fogalmakat a Robin Adó Törvény 10. § határozza meg. Utóbbi alapján energiaellátónak többek között a Vet. szerinti termelői engedélyes minősül, amiből, a fenti fogalmi elhatárolások okán következtetésünk, hogy a Módosítás által bevezetett új engedélyes, az önellátó termelői engedélyes által termelt villamos energiából származó bevétel nem Robin Hood adóköteles.
Általános megjegyzésünk ugyanakkor, hogy egyrészt az önellátó termelői egység definíció megfogalmazásóból következik, hogy az kizárólag abban az esetben képezheti önellátó termelői engedély tárgyát, ha a megtermelt villamos energiát megosztja, tehát a rögzített kapacitáshatár (legalább 5 MW), valamint a visszwatt védelem követelményén túl a megtermelt villamos energia átadása, értékesítése során figyelemmel kell lenni a villamos energia-megosztás követelményrendszerére is.
Másrészt az önellátó termelői engedélyesre a megfelelő kapacitáshatárok mentén vagy a kiserőművi összevont engedélyesre (5 és 50 MW kapacitás között), vagy a termelői működési engedélyesre (50 MW kapacitás felett) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, továbbá a Vet. új 4. § (1a) bekezdése expressis verbis ki is mondja, hogy a Vet.-ben, a végrehajtására kiadott jogszabályokban és ellátási szabályzatokban a kiserőművi összevont engedélyes és a termelői működési engedélyes számára meghatározott kötelezettségeket az önellátó termelői engedélyesre is megfelelően alkalmazni kell.
Összegezve a fentieket a Módosítás rendelkezései üdvözlendőek abból a szempontból, hogy valós piaci igényekre reagálva olyan új szabályok bevezetése mellett döntött a jogalkotó, amelyek a korábbi szabályozási akadályok felszámolásán túl (rugalmassági aspektus) kifejezett ösztönző jellegű szabályok bevezetését is indokoltnak látta (innovációs aspektus), amelyek – különös tekintettel a jelentős adóterhet képező Robin Hood adó alóli lehetséges mentesülésre – kifejezetten elősegíthetik a megújuló kapacitások létesítése iránti beruházói kedvet.
Szerző: Holló Richárd
I Forrás: blogs.dlapiper.com
