A munkavállalók tulajdonhoz juttatása számos előnyt hordoz egy cégtulajdonos részére. Egyrészt megteremti a dolgozó hosszútávú érdekét a cég teljesítményének növelése iránt. Másrészt lehetővé teszi, hogy a juttatási körbe bevont munkavállalók az összesen 49% közteherrel sújtott munkabér helyett 15%-os adózású tőkejövedelemként jussanak hozzá jövedelmük egy részéhez.

A részvényhez juttatás azonban több hátulütővel is járhat. Egyrészt a tulajdonos számára nem kívánatos módon beleszólást engedhet a munkavállalóknak a társaság stratégiai irányításába. Másrészt a részesedéseknek piaci ár alatt történő átadása önmagában adóköteles jövedelmet keletkeztet. Az elmúlt évek közkedvelt munkavállalói juttatási formái – így különlegesen a dolgozói részvény és az MRP – azonban ezeket a hátrányokat teljesen kiküszöbölik. Ráadásul, a pár hónapja már alkalmazható KMRP egyéb előnyöket is tud biztostani.

MRP vagy KMRP?

„Mind az MRP, mind pedig az annak mintájára létrehozott KMRP olyan szervezet, amelyen keresztül a munkavállalók közvetetten tudnak a munkáltatóban részesedést szerezni” – ismerteti Gondi Anilla, Jalsovszky ügyévde. Ezt követően ezen szervezetek vagy a munkáltató által fizetett osztalék egy részét osztják meg a szervezetbe bevont dolgozókkal, vagy azt a nyereséget fizetik ki, amit a szervezet a munkáltató részvényeinek (általában a munkavállaló felé történő) értékesítésén realizál. A programban részt vevő munkavállalók közvetlenül nem jogosultak a cég közgyűlésén részt venni, tulajdonosi jogokat csak az MRP (vagy KMRP) gyakorol.

A KMRP több szempontból is tágítja azokat a kereteket, amelyekkel ez a juttatási forma létrehozható. Így – ellentétben az MRP-vel, amely csupán részvénytársaságnál hozható létre – KMRP esetén lehetőség van arra, hogy a munkáltató üzletrészt helyezzen a KMRP-be, amely által a KMRP-t kft. is létrehozhat. Míg az MRP-be csupán a kibocsátó társaság munkavállalói vonhatók be, addig KMRP-nél lehetőség van az igazgatósági tagok és a felügyelőbizottsági tagok javadalmazására is – amely már önmagában mutatja, hogy a KMRP inkább a vezetői javadalmazás megteremtetésére lett megalkotva. Nem utolsó sorban pedig, miközben az MRP-ben lévő részesedés nem adható el, addig a KMRP-ben lévő részesedés igen. Ez lehetőséget biztosít arra is, hogy – az MRP kétéves tartási kötelezettségével ellentétben – a KMRP-ből rugalmasabban és kisebb várakozási idő mellett kerüljön sor jövedelem kifizetésre.

A menedzsment buy-out tökéletes eszköze

A KMRP-k egy másik, flexibilisen kiaknázható alkalmazási területe a menedzsment buy-out-ok keretrendszerének megteremtése. Miután a menedzsment a KMRP szervezetét létrehozta, úgy a szervezet a jogszabályban meghatározott feltételekkel jogosult akvizíciós hitelt felvenni. Az akvizíció finanszírozását egyszersmind a céltársaság is jogosult kiegészíteni rendkívül kedvező feltételekkel: ha a céltársaság a szervezet részére tőkét ad át, ez a tőkejuttatás sem a KMRP-nél, sem pedig tulajdonosainál nem adóköteles, ráadásul az összeg a társaságnál elismert ráfordítás.

A vezetői kivásárlás lehetőségét ösztönzi az a szabály is, hogy a KMRP-ben szerzett részesedés bizalmi vagyonkezelésbe vihető be. Ezzel a KMRP és a BVK adózási előnyei kombinálhatók.

Óvatosan az agarakkal

Mielőtt azonban KMRP létrehozásába belevágnánk, mindenképpen szükséges az egyébként kifejezetten komplikált jogszabályi háttér alapos áttekintése is. Több korlátozást és csapdát is tartogat ugyanis a KMRP szabályozása. Így – többek között – KMRP csak legalább tízfős létszámmal hozható létre, illetve működtethető. Ráadásul a KMRP-nek a megszerzett társasági részesedést legalább tíz évig birtokában kell tartania ahhoz, hogy a kedvező adószabályok igénybe vehetők legyenek. „Bár ezek a korlátozások inkább csak papíron, mintsem üzleti szempontból nehezítik meg a KMRP-k létrehozását, nem árt többször óvatosnak lenni a saját KMRP szervezetünk szabályainak kialakításánál” – zárja a Jalsovszky szakértője.

I Forrás: prowlayer.hu