Nyugat-Európa-szerte komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt évek során két apró ingatlanpiaci szegmens: a magánkollégiumok (student housing) és a közösségi társasházak (co-living) piaca, sőt már Magyarországon és más régiós országokban is találunk példát hasonló fejlesztésekre, bár egyelőre csak kis számban. Mindez azonban jellemzően nem az alacsony keresletre, hanem a bonyolult vagy kedvezőtlen szabályozási környezetre vezethető vissza. A Taylor Wessing nemzetközi ügyvédi iroda ingatlanjogi szakértői néhány közép-európai ország – Ausztria, Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia – diákszállás- és társasház-fejlesztésre és -üzemeltetésre vonatkozó szabályozási kereteit vizsgálták meg.
Student housing, co-living – Mit is jelent?
Mindkét ingatlantípus hasonló szolgáltatásokat kínál, azonban különböző életszakaszokban lévő bérlőket céloz meg – a magánkollégiumokat jellemzően diákok/hallgatók veszik igénybe, míg a közösségi társasházak inkább a már munkába állt fiatalok körében lehet népszerű alternatíva. Ezek az ingatlanok hosszú távú lakhatási lehetőséget nyújtanak azoknak, akik saját, külön élettérre (szobára) vágynak, de mellette egy lakóközösségnek is részesei akarnak lenni, és ennek keretében hajlandók bizonyos helyiségek (pl. nappali, mosókonyha vagy akár konyha, fürdőszoba) megosztására is a közösség más tagjaival.
A gyakorlatban mindkét típusú fejlesztés sima társasháznak tűnhet, jogi és adózási szempontból azonban ennél komplexebb fogalmakkal kell megismerkedniük az ilyen beruházások iránt érdeklődő ingatlanfejlesztőknek és -üzemeltetőknek, nemcsak Magyarországon, hanem szerte a régióban.
A teljes cikk: Magyarországon vagy külföldön érdemesebb kiadásra lakást építeni?
