A világ első hagyományos értelemben vett plázáját 1956-ban nyitották meg Minneapolisban. Magyarországon pedig éppen ebben az évben, a forradalom idején szenvedett komoly károkat az 1926-os nyitása óta szinte turisztikai látványosságnak számító budapesti Corvin Áruház, amely hazánk első mozgólépcsőjének is otthont adott. A felújítási munkákat azonban hosszú évek után sem kezdték el, így az évről évre rosszabb állapotba kerülő Corvin helyreállítása egyre kilátástalanabbá vált. Végül az akkoriban leggazdaságosabbnak tűnő megoldásként 1967-ben felkerült az áruházra a Blaha Lujza tér látképét egészen 2021-ig meghatározó alumíniumborítás. Az áruház forgalma viszont már nem volt a kezdeti időszakhoz mérhető, hiszen közben egyre több kis és közepes bevásárlóközpont nyitott, majd fokozatosan elérte Magyarországot is a "pláza-láz".
Építészeti típusként a pláza egy nagy kereskedelmi központ. Azonban nem minden kereskedelmi központ pláza. A pláza egy önellátó urbánus adottság, mely elvileg bármit biztosít az ellenőrzött és klimatizált egységes építészeti egészben. A pláza nem pusztán egy nagy épület a városban; ami a plázát különlegessé teszi, az az, hogy a város újrateremtődik benne. A pláza a város újraalkotása egy nagy belső térben. Olyan alakzat, mely a városi teret egy építménybe zárja"
- olvasható egyfajta definícióként egy témához kapcsolódó 2009-es publicisztikában.
A fiatalabb generáció számára az elmúlt 10-20 évben nemcsak a vásárlások és a napi ügyintézés komplex, központi helyszínévé, hanem szórakoztató programmá, találkozások csomópontjává vált a pláza. A kényelem, hogy egy belső helyszínen találkozik a vásárlás, a szórakozás, a szolgáltatás és bejárható távolságokkal elérhetjük a hétköznapok legszükségesebb igényeit kielégítő lehetőségeket pillanatok alatt tette népszerűvé a plázákat. Az új bevásárlóközpontok már ezekhez az átalakult igényekhez igazodva épültek a városokban és a sikert, a látogatószámot az online shopping opciók bővülése is csak kismértékben csorbította. Ennek ellenére felmerült a kérdés, hogy a digitalizáció korában fokozatosan érkezhet egy újabb változás, amelyhez alkalmazkodnia kell az üzletközpontoknak vagy éppen új módszerekkel kell ismét vonzóvá tenni őket.
Eljött a kérdések ideje?
A plázák túlmutatva azon, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtanak fizikai struktúrák is, amelyek szerves részeit képezik egy település szerkezetének. Ez a fizikai struktúra, épület pedig akkor élő, ha van aktív funkciója, amennyiben ez elvész akkor merülhet fel a szerkezet bontásának vagy éppen újradefiniálásának kérdése. Egy bevásárlóközpont sorsát a gazdasági, környezeti vagy éppen infrastruktúrális tényezőkön kívül, számos társadalmi változás is befolyásolhatja. Ugyan a digitalizáció nem húzta még meg a vészcsengőt a komplexumok jövőjét tekintve, a pandémia, az utóbbi másfél év váratlan csapást mért az eddigi dinamikára. Eltűntek az ülőbútorok, lezárták a közösségi tereket és a céltudatos, gyors vásárlás, illetve az online shopping szerepe erősödött. Egy olyan helyzetbe került a társadalom, amelyet eddig még nem tapasztalt, így a várható reakciókkal, ok-okozati tényezőkkel sem lehetett számolni, ám lassan egyértelművé vált, hogy a lecsökkent szociális kontaktusok és a bezártság hatására vonzóbbá válik majd a külvilág és nem biztos, hogy egy nagy, zárt térben szeretnének ismét mindent elintézni az emberek.
A mérleg nyelve átbillent és a kényelem, a gyorsaság, illetve a zárt terek biztonsága, otthonossága helyett a szabadság, a természet és az emberi találkozások kerültek fókuszba.
A hazai forgalmat tekintve ez a tézis már az első "szabad" hétvégén igazolást nyert. Balatoni Judit, a Magyar Bevásárlóközpontok Szövetségének (MBSZ) főtitkára a Világgazdaságnak azt nyilatkozta, hogy a több hónapos zárva tartás után megnyíló teraszokat a vendégek megrohamozták, így a bevásárlóközpontok forgalma az elmúlt időszakban jelentősen visszaesett.
Mi lesz veletek, bevásárlóközpontok?
A jelenlegi helyzet új irányokat nyithat meg a bevásárlóközpontok jövőjének tervezésében. Új építészeti irányelvek, célkitűzések fogalmazódhatnak meg, illetve az eddigi épületek újragondolása is előtérbe kerülhet. A funkcióváltás iránti igényekre a holland MVRDV is felfigyelt és reflektálva a látogatók számának csökkenésére elkészítették koncepciójukat az Eindhoven Shopping Centre átformálására. A terv célja a bevásárlóközpont és a területen található zenei helyszín fenntartható átépítése egy zöld kulturális negyeddé. A projekt újraélesztené a vásárlási élményt kiskereskedelmi, kulturális és szabadidős tevékenységek köré szerveződve új kulturális célpontot biztosít a városnak. Az MVRDV nyílt utcákkal helyettesítené a bevásárlóközpont fedett folyosóit, így jobb kapcsolat alakulhat ki a környező területekkel és a helyszín integrálódhat a városszövetbe ezzel is növelve a térség vonzerejét. A tervek szerint a tetőket zöldítenék és hozzáférhetővé válnának a látogatók számára.
A teljes cikk az epiteszforum.hu oldalon olvasható >>
