A modern coworking terek koncepciója a 2010-es évek közepén indult el hódító útjára, és azóta már az irodai ökoszisztéma szerves része. Sőt, a járvány alatt előtérbe került távmunka és hibrid modell miatt a rugalmas munkaterek még népszerűbbé váltak, különösen a nagyvállalati bérlők körében. De az értékbecslők vajon hogyan értékelik azt az irodaházat, amely tele van közösségi munkahelyekkel? Vagyis érdemes az irodaházak tulajdonosi szemüvegén keresztül is nézni a folyamatokat.
Az egyes irodaépületek értékét nyilvánvalóan befolyásolja a falak között zajló üzleti tevékenységek hozama, többek között hogy milyen bérleti konstrukciók alapján mennyi időre kiknek adják bérbe az irodatereket. Tulajdonosi szempontból a nehezebb időkben, amikor az üresedési ráta nő, jól jönnek a közösségi irodahálózatok, hiszen hatalmas területeket vesznek birtokba, miközben rugalmas konstrukcióik miatt könnyebben vészelik át a krízis időszakát.
Azonban meglehetősen nehéz a coworking tereket beárazni, hiszen ezeket a munkaterületeket a szolgáltatók havi vagy pár havi szerződésekkel értékesítik, nem pedig 5-10 éves bérleti konstrukciókkal, amelyek a hagyományos megoldások esetén megszokottak. Jelenleg persze a válságos időkben az irodaházak bérleti portfólióját sikeresen kiegyensúlyozzák. Ennek is betudható, hogy a hitelpiaci szereplők egyre jobban beépítik a konstrukcióikba a közösségi irodaterekkel összefüggő szempontokat, hiszen korábban egy hagyományos irodaházban nem voltak ilyesféle szerződések.
Tim Kuhn, az Altus Group igazgatója – aki széleskörű értékbecslési múlttal rendelkezik a Blackrocknál és a JP Morgannél – egy korábbi interjújában elmondta, hogy a coworkingre nagyrészt ugyanúgy tekintenek, mint bármely más irodabérlőre, de van néhány különleges szempont. Így például ha egy épület jelentős részét közösségi irodák töltik meg, az nagyobb kockázatot jelenthet, ezért nagyobb megtérülést várnak el ilyen esetben.
A teljes cikk: Mennyit ér az irodaház, ha tele van rugalmas irodabérlőkkel?
