Komolyabb válságok után a munka rendje valóban megváltozik. Anno a spanyolnátha-járvány lefutásával Európában nőtt a gépesítésre való igény, beindult egy kezdeti automatizációs hullám, a munkaadók is jobban kezdték megbecsülni/kevésbé kihasználni az alkalmazottjaikat. Hiszen az ember halandó, megbetegszik vagy odébbáll, a gépek nem. A koronavírus is régen várt áttörést hozott: a modern cégek gyorsabban, a technológiailag és munkakulturálisan elmaradottabbak lassabban, de komoly digitalizációba kezdtek. És végre a munkavállalók javára dőlt el minden főnök rémálma: elfogadottá vált a home office. A kezdeti lelkesedés sorra szállította a statisztikákat, hogy nemhogy nem csökken az irodai „termelés”, a munkaidő aktivitás, az ún. utilizáció, de meredeken nő, hiszen megspóroljuk a felesleges munkahelyre történő utazást, kávézást, folyosói pletykálkodást, ismerkedést, ebédelgetést. Sőt, végre a rugalmasságért cserébe a cégeknek esetleg már nem is szükséges túlórapénzt fizetniük, tehát az egész olcsóbbá is válik.
A teljes cikk: Zoomokrácia vagy az irodák kinyírása? - A home office egyáltalán nem a Kánaán
