A hidrogén a periódusos rendszer első eleme, a legkönnyebb elem, színtelen, szagtalan gáz, nem tűnik túl izgalmasnak. Ugyanakkor az olajfinomításban, illetve a mobilitásban nagyon fontos anyag. Egy nagy baj van vele, ha a költséghatékonyabb ipari eljárásban, vagyis földgázból állítják elő, az elég szennyező, ha elektromos áram segítségével a víz szétbontásával, az pedig eléggé drága.
A Mol-csoport a jövőben az utóbbi útra is rálép, évente 1600 tonna zöld hidrogént fog előállítani Százhalombattán megújuló forrásból származó elektromos áram segítségével. Az üzem 25 ezer tonnával csökkenti a Dunai Finomító szén-dioxid-kibocsátását, ami 5500 autó éves pöfékelése, ilyen szempontból mindenképpen hasznosnak mondható a 22 millió eurós – teljesen önerős – beruházás. De hol tart ez az iparág? Erről is kérdeztük a téma szakértőit és illetékeseit az április 11-i üzemavatáson.
A zöld hidrogén használatát nem is olyan régen úgy írta le egy iparági szakember számunkra, hogy vannak olyan energiaárak, amikor bútorokat, tornacipőt is érdemes elégetni, de akkor sem a biedermeier bútorokkal és nem a 60 ezres Nike cipőkkel kezdjük. Vagyis ez a technológia ugyan dicséretesen zöld, de ma még jelentősen drágább, mint a hagyományos hidrogén-előállítás. Akkor miért fogott bele mégis a Mol?
Egyrészt, mert érdemes ebbe beletanulni, ugyanis ez a jövő egyik útja, másrészt mert már van is egy konkrét uniós előírás, a RED 3 (Renewable Energy Directive), amely szerint
a zöld hidrogénnek 2030-ra 1 százalékot kell jelentenie az európai közlekedésben.
Ez a szabály, vagyis a Renewable fuels of non-biological origin (RFNBO) valójában 0,5 százalékos előírásnak felel meg, de az EU annyira hisz a zöld hidrogénben, hogy dupla szorzóval számol. Mindenesetre a matekon túl a lényeg, hogy az EU nagyon szorgalmazza a megújuló, ráadásul mezőgazdasági területet nem igénylő energia-előállítást.
A teljes cikk: Százhalombattán épült fel a régió legnagyobb zöldhidrogén-üzeme
