A technológiai ugrás következtében a fotográfia, a mozgókép és hangrögzítés különböző formái jelentették a következő nagy lépést. Ezeknek a nagy hátránya, hogy a sok különböző formátum különböző eszközöket igényel. Ezek ma már egyre nehezebben érhetőek el, kevés a működő lejátszó, pedig sok családi ereklye (videókazetta, magnószalag, dia-negatív) várja a fiókok mélyén, hogy újra elővegyék őket.

Az idő vasfoga nem kímél

Sajnos az idő múlásával ezek az eszközök jellemzően tönkre mennek: az eróziós folyamatok a legtöbb esetben nem fordíthatóak vissza. A VHS és kamera kazetták a helytelen tárolás miatt könnyen penészesedhetnek, a Beta és Umatic kazetták gyakran dobják le az oxidréteget, a 60-80 éves orsós szalagok hordozórétegéről ma már szintén könnyen lepereg a mágneses adathordozóréteg, a magnókazetták szalagja hajlamos megnyúlni, a fotópapírok kifakulnak, vagy teljesen elsötétednek, a celluloid alapú keskenyfilmek kiszáradnak és így töredezni kezdenek az idő múlásával.

Folyamatosan fejlődő technika

Néhány évvel ezelőtt még nem volt annyi lehetőségünk az emlékmentésre, mint napjainkban. Akik igazán komolyan gondolták, azok időről időre átmásolták újabb adathordozókra a fontos fájlokat. Képek esetében pedig megőrizték az eredeti filmeket, hogy újra előhívható legyen.

Aztán jöttek a számítógépek és az adathordozók új generációi. A mágneses elven működő floppy lemezek viszonylag gyorsan kikoptak a napi használatból, a kis tárolókapacitás miatt.

A digitális adattárolók közül talán az optikai lemezek, azaz a CD és DVD voltak az első piachódító formátumok, amikre nagyon sok anyag lett átmásolva. Sajnos az átlagos lemezek azonban nem hozták az ígért tartósságot: a lemezek karcolódnak, bemattulnak, és rendkívül törékenyek. A gyengébb minőségű CD-k, DVD-k akár már 3-5 év után is olvashatatlanná válnak, míg a legjobb minőségű lemezek is átlagosan 10-12 évet bírnak az ígért 100 helyett.

Természetesen a gyártók igyekeztek fejleszteni, és kijöttek az úgynevezett archiváló optikai lemezek, amelyekben az oxidációra hajlamos alumínium adathordozó réteget arany, vagy kőzet alapú változatra cserélték, de kezdetben ezek aránytalanul drágák voltak, manapság pedig erősen hanyatlóban a technológia.

A digitalizáció a kulcs

Ahhoz, hogy ezek az emlékek a lejátszók eltűnésével ne váljanak az enyészet martalékává, át kell őket alakítani. Erre ad univerzális megoldást a digitalizálás. A segítségével a több száz féle különböző adathordozó helyett a számítástechnika univerzális nyelvére lefordítva az emlékek sokkal könnyebben megőrizhetőek. Ezek a tartalmak hosszú időn keresztül használhatóak lesznek, hiszen eszközfüggetlenek.

Hogyan érdemes megőrizni az emlékeket?

Óriási szerencsénkre, a formátum túléli ezeket az elavult adathordozókat, így tudatos tervezéssel akár az ükunokáink is megnézhetik majd életünk legfontosabb pillanatait. A megoldás, hogy időben átköltöztessük őket megbízható, modern adathordozókra.

„A biztonságos digitális adattárolás alappillére a duplikálás. Sokfél eszköz közül választhatunk: optikai lemezek, mágneses elvű memóriák, flash memóriák vagy akár felhő, vagy egyéb online tárhely. Az a jó megoldás, ha egy-egy fontos emléket például egy MDisc-en, a merevlemezünkön és egy felhő alapú fiókban is őrzünk. Szintén jó megoldás lehet egy hálózati adattár, egy úgynevezett NAS szerver üzemeltetése is, amit be lehet úgy állítani, hogy párhuzamosan több merevlemezre mentsen minden adatot” – árulta el Stier-Nemes Lenke, az Emlékmentő kommunikációs vezetője.

Hozzátette, nem minden a fájlok átemelése, a rendszerezési módszerre is figyelni kell, hiszen a káoszban könnyebben merülnek feledésbe a tartalmak. Javasolt legalább két rendezési elv kialakítása, az egyik lehet a sokak által kedvelt dátum alapú, a másik pedig tematikus (pl.: nyaralás mappa).

| Fotó: PixaBay