A legendás Disney-rajzfilmstúdió alapítója a valóságban nem az a joviális bácsi volt, ahogy szerette magát láttatni a médiában. Könyörtelen üzletember hírében állt, aki vérbeli kaptialistaként nehezen viselte, ha munkavállalóinak olyan igényei támadtak, amelyek nem álltak összhangban az ő személyes céljaival - amik jórészt a profitszerzésről szóltak.
Ezt még csak meglepőnek sem nevezhetjük, hiszen Hollywoodban vélhetően nem ő volt az egyetlen stúdióvezető, aki a pénztermelés eszközeinek tekintette a cégének dolgozóit. Csakhogy Disney ennél tovább ment a számára kellemetlenné váló filmipari figurák elleni hadjáratában. Vagy harminc évig együttműködött a Szövetségi Nyomozó Irodával (FBI), hogy a vélt vagy valós kommunista-szimpatizánsokat együttesen penderítsék ki a kaliforniai álomgyárból.
Az 1990-es évek elején March Eliot újságíró éppen a család által egyáltalán nem engedélyezett Disney-életrajzához ( Walt Disney, Hollywood sötét hercege) gyűjtött anyagot, amikor egy közszájon forgó pletykát követve az információszabadságról szóló törvényre hivatkozva kikérte az FBI Walt Disneyvel kapcsolatos aktáit. Egy nagyjából 750 lapból álló paksamétát kapott, és hiába cenzúrázták ki a dokumentumok nagy részét, az iratok mégis Disney olyan oldalára világítottak rá, amelyet a cég és a család PR-osai nem nagyon akartak volna az újságok hasábjain viszontlátni.
A jelentésekből nyilvánvalóvá vált, hogy a stúdióvezető és az FBI hírhedt igazgatója, J. Edgar Hoover már a harmincas években jól ismerték egymást, és Disney szíves örömest segédkezett információval és tettekkel minden FBI-akcióban, amely Holywoodot (és ezáltal az ő pénzügyi érdekeit) érintette. Nem világos, hogy mikor kezdődött Disney és a szövetségi nyomozók együttműködése, de annyi bizonyos, hogy már 1936-ban, amikor Disney az első egész estés animációs filmjén, a Hófehérke és a hét törpén dolgozott, J. Edgar Hoover pedig az alig egy évvel korábban létrejött FBI igazgatója volt, már ismerték egymást.
Olvass tovább: Walt Disney évtizedekig az FBI besúgója volt
