Úgy gondoljuk, hogy a Covid ellenére az építőipar szerencsés helyzetben volt és van is, hiszen nagyon kevés munka állt le vagy maradt el. Amiben kihívást jelentett ez az időszak, az az emberi tényező, mert borzasztó sok feszültséget generál ez a helyzet mindenkiben. Ezt kell kezelnünk.
Ha valaki csak az iparág számait nézi, akkor kiolvasható belőle, hogy 2020-ban valamilyen komoly sokk érte a világot?
Úgy érzem, hogy pénzügyi értelemben senkinek nem kellett veszteséggel zárnia a múlt évet, mindenkin segített a meglévő szerződésállomány, talán csak az építőanyagiparban volt némi visszaesés. Az elmúlt évek konjunktúrája, a folyamatos túlfűtöttség hirtelen megakadt, a beruházások kicsit tolódtak, ami biztosan látszik az építőanyag-gyártók és a kereskedők 2020-as számain. Az építőipar a meglévő szerződésállományaival átívelte ezeket a szakaszokat, és lehet, hogy van némi visszaesés – mint ahogyan a mi forgalmunk 10 százaléka is átcsúszott erre az évre – de ennek ellenére is még mindig pozitív a mérleg.
A különböző negatív humán- és alapanyag tényezők mellett azért ez az iparág is megkapta a nyakába az árfolyamváltozást. Be lehetett építeni például az ebből fakadó értelemszerű drágulásokat az árakba?
Aki megkötött szerződéssel rendelkezett, az ebben a kérdésben védve volt. A beruházó is, a beszállítói oldal is, a kkv-k, a szakkivitelezők és generálkivitelezők egyaránt. Az alapanyaghiánnyal kapcsolatos gondoknál szintén a szerződések miatt a beruházók nyugalomban lehettek, a piac többi szereplője ezt bevállalta és elnyelte.
Egyéb tekintetben pedig az alapanyaghiánynak és néhány termék árának a drasztikus emelkedését a sor végén meg fogják fizetni a beruházók, a lakásvásárlók, az új beruházást kezdők.
Sajnos olyan alapanyagárak szálltak el, amik nemcsak minket érintenek, hanem egész Európát vagy az egész világot. Itt például az acéltermékek árára gondolok, ami világszintű probléma.
A teljes cikk: Scheer Sándor: „Új ipari forradalom zajlik, és mi igyekszünk résen lenni!”
