2050-re megvalósítjuk a tiszta és fenntartható energiagyártást, véli Peter Schwartz, a Global Business Network elnöke. Véleménye szerint a világról ekkorra lehámlik a szegénység, az oktatás végre kiemelt fontosságot élvez majd, az emberi teljesítőképességet pedig sikerül sokszorosára tornáznunk. Drasztikusan különböző eredményeket hozott a huszadik század két nagy technológiai boomja: az egyikből a nagy gazdasági világválság csúcsosodott ki két világháborúval együtt, a második világháborút követőből pedig jó ötven évnyi folyamatos fejlődés. Kérdés, melyikhez fog jobban hasonlítani az emberiség elkövetkező ötven éve, teszi fel a kérdést Peter Schwartz nemzetközileg elismert futurológus és üzleti stratégiai szakértő, a Global Business Network gazdasági tanácsadó szervezet elnöke. Nem csoda, hogy mindez a new yorki Rensselaer Mûszaki Egyetem diplomaosztó ünnepségén hangzoztt el: a jövőkutató ugyanis beszédében a frissen végzett kutatóknak fogalmazta meg a világ tíz legnagyobb, miharabbi megoldást igénylő kihívását is.
Régóta nyitott kapukat dönget Schwartz (és a lista összeállításában résztvevő, a The Futurist magazint is készítő World Future Society) tízes listájával. A két legnagyobb feladat véleménye szerint az energiaválság megoldása, valamint a fenntarthatóbb gyártási folyamatok megalapozása - mindezek teljesítése három-négy milliárd ember számára biztosítaná a minőségi életet. Az energiaproblémák feloldását fúziós megoldásokban látja, valamint véleménye szerint a holnap potenciális energiaforrásait kombinálhatnánk a nap- és szélalapú technológiákkal is. Az általa emlegetett hangzatos bio-üzemi forradalom ugyanakkor nem több, mint az ipari szektor optimalizálása, energiahatékonyabb és a jelenleginél nagyságrendekkel fenntarthatóbb szintre hozása, az így kialakított hatékonyságot pedig át lehetne emelni a mezőgazdaság területére is. Mindezen fejlesztések következtében válaszokat kell találnunk a növekvő népszaporulatra is: szükségünk lesz új munkahelyekre, valamint fenntartható városokra is, amelyekhez újabb és újabb generációs várostervezői, építőmérnöki és építészi munkákra lesz szükségünk.
Fókuszálnunk kell az emberi evolúció "mértékét fokozó" biológiai fejlesztésekre is, állítja a jövőkutató - példaként pedig a szervregenerációt, illetve az élet meghosszabbítását célzó kísérleteket hozza fel - ugyanakkor az agykutatásra is jelentős összeget kell szánnunk, hogy elkerülhessük vagy legalábbis elhalaszthassuk az időskor miatt fellépő mentális problémákat. További jelentős támogatásokban kell részesíteni a Hubble ûrteleszkóphoz és a genfi LHC részecskegyorsítóhoz hasonló tudományos projekteket, a végső cél pedig maga az ûr - annak meghódításában pedig az olyan projektek is támogatandóak, mint a régóta tervezett, több alternatíva mentén is fejlesztett ûrlift. (Érezhető kakukktojásként Schwartz az emberi kultúra technológiai, spirituális és esztétikai elemeinek keveredését említi, fő példája pedig az EMPAC kísérleti, médiamûvészettel foglalkozó központja - hasonló példát Európában többet is ismerünk, ezek között a legjelentősebb a linzi Ars Electronica központ.)
(Forrás: www.hvg.hu)
