Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan 1985-ös kézfogásával indult el a fúziós energia programja, ami a világ egyik legjelentősebb és egyben legdrágább nemzetközi összefogásává vált. A plazmaenergia egészen az elmúlt évekig inkább tudományos-fantasztikus témának számított...
...de a Dél-Franciaországban épülő kísérleti reaktorokban néhány év múlva valósággá válhat.
Az Európai Unió országai mellett Kína, Japán, Oroszország, az Egyesült Államok, valamint India és Dél-Korea is komoly pénzekkel támogatja a dél-franciaországi ITER-projektet. A Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktort 14 milliárd dolláros kezdőtőkével kezdték építeni, azóta a ráfordítás összege jóval magasabbra kúszott. Ám úgy tűnik, megéri: az Oilprice beszámolója szerint, nincs messze az áttörés.
Fánkkal válhat valóra a legnagyobb álom
A legnagyobb európai energetikai kutatóközpontban, a franciaországi Cadarache-ban elit tudóscsoport dolgozik azon, hogy az álomból valóság legyen, és megtörténjen az áttörés.
Ez olcsó, tiszta és gyakorlatilag végtelen energiához juttatná az emberiséget. A legfrissebb információk szerint a több évtizede zajló projekt eredményei optimizmusra adnak okot, mert a tudósok minden évben egy kicsit közelebb jutnak a megoldáshoz. Ennek középpontjában egy mesterséges csillag, a leginkább fánkra emlékeztető tokamak áll.
A tokamak olyan eszköz, mely mágneses mezője révén képes kordában tartani a termonukleáris fúziós energia létrehozásához szükséges plazmát.
Az 1950-es években kifejlesztett tokamak nélkül valószínűleg fel kellene adni a sokmilliárdos álmokat a végtelen energiáról, ám segítségével megvalósítható a nukleáris fúzió. Különösen, hogy a tudósoknak már sikerült létrehozni a Napnál is forróbb plazmát.
A plazma a kulcs ahhoz, hogy olyan történjen, amire korábban még nem volt példa, vagyis
a rendszer több energiát adjon, mint amennyit a reakció beindítása és fenntartása igényel.
A tudósok most azt mondják, elméletileg már nincs más hátra, „csak” az eljárás finomítása. Úgy tűnik, mind közelebb kerülnek annak megoldásához, hogy fenekestül felforgassák nem csak a természettudomány gyakorlati alkalmazását, de a világ energetikai térképét is.
A plazma a kulcs ahhoz, hogy olyan történjen, amire korábban még nem volt példa, vagyis a rendszer több energiát adjon, mint amennyit a reakció beindítása és fenntartása igényel. A tudósok most azt mondják, elméletileg már nincs más hátra, „csak” az eljárás finomítása. Úgy tűnik, mind közelebb kerülnek annak megoldásához, hogy fenekestül felforgassák nem csak a természettudomány gyakorlati alkalmazását, de a világ energetikai térképét is.
