A 17. Velencei Építészeti Biennálé Lengyel Pavilonjának kurátori csapata, a PROLOG+1 meghívására a GUBAHÁMORI építésziroda, a FILIP (Bodonyi Panni illusztrátor és Kovács Budha Tamás képzőművész) és Demeter László ökológus által készített projekt része a hat nemzetközi alkotócsoport munkáiból álló kiállításnak. A Biennálé főkurátori koncepciójához igazodva, a lengyel nemzeti pavilon Trouble in Paradise címmel a vidék és a vidéki életforma újraértelmezésének tematikájával foglalkozik.
Hashim Sarkis libanoni-amerikai építész, a 2021-es Velencei Építészeti Biennálé meghirdetett főkurátori programjában azt a kérdést tette fel, hogyan fogunk tudni a jövőben együtt élni (How will we live together?). A Trouble in Paradise a közjavak (commons) újraértelmezése mentén keresi a lehetséges alternatívákat. A különböző szcenáriókat a magyar alkotók mellett öt másik meghívott alkotói csapat mutatja be a Zachęta — Nemzeti Művészeti Galéria szervezésében. (Atelier Fanelsa (DE), KOSMOS Architects (RU, CH, AT), Rural Office for Architecture (GB), RZUT (PL), Traumnovelle (BE)
A lengyel kurátori csapat önálló kutatási területként tekint a vidékre. A lengyel vidék kiváló mintaterület, hiszen a Közép-Európai posztszocialista táj- és társadalomfejlődés jellegzetességei és problémái a régió számos országára általános érvénnyel bírnak. Egyedülálló módon viszont, a globálisan megfigyelhető tendenciákkal ellentétben, Lengyelországban a vidék lakossága növekszik. A meghívott alkotók három különböző téri lépték (táj / település / lakóház) felől közelítve keresik a válaszokat arra a kérdésre, hogy hogyan képzelhető el a vidéki területek jövője.
A lengyel projekt az egyes tervezőcsapatok spekulatív projektjein és interdiszciplináris kutatómunka eredményén keresztül feszegeti a vidékkel kapcsolatos, leginkább negatív sztereotípiák és beégett paradigmák érvényességét. A vidék mindmáig perifériaként él az emberi képzeletben, ám ha meghaladva az elválasztó gondolkodásmódot a városra nem központként tekintünk, máris megszűnik a vidék várossal szembeni alárendelt pozíciója. “A vidék nem hierarchikus, hanem horizontális entitás, amelynek a működését csak akkor érthetjük meg, ha a táji felépítését szemléljük. Ebben a mellérendelt felfogásban érdemes vizsgálódni a tájban, és eldönteni, hogy a távoli horizonton derengő városi sziluett vajon veszélyt jelent-e a Paradicsomra." – állapítják meg a kurátorok.
A teljes cikk: Magyar kiállítók a Velencei Építészeti Biennálé Lengyel Pavilonjában
