Az űrlift több mint száz évig az első látásra egyszerű, valójában azonban megvalósíthatatlan ötletek mintapéldája volt. Talán még most is az. Ugyanakkor egyre több mérnök gondolja komolyan, hogy néhány évtized múlva drága rakéták helyett felvonó viszi fel az űrhajósokat a több tízezer kilométer magasan keringő űrállomásokra. Hihetünk-e nekik?
Kétségtelen, hogy az űrhajóindításnál kevés felemelőbb és látványosabb aktus létezik az űrkutatásban. Visszaszámolnak az irányítóközpontban, mindenki visszafojtja a lélegzetét, begyújtják a rakétákat, a hajó pedig lassan elemelkedik a földről. A katarzis pedig akkor jön el, amikor az irányítóközpont hatalmas képernyői előtt ülő headsetes emberek üdvrivalgásban törnek ki, és ölelkezve ünneplik a sikert.
Csakhogy – ha túllépünk a PR-szempontokon, és nemcsak a Facebookon arató posztok lehetőségét nézzük – a rakétaindításnak megvannak a maga hátrányai is. Megterhelő mind az űrhajósok szervezetére, mind az űrhajóra nézve. Az utóbbi idők fejlődése dacára az űreszközök nagy része továbbra is csak egyszer használatos, így az azonnal amortizálódó rakétaalkatrészek, illetve a temérdek elégetett üzemanyag rendkívül drágává teszi a műveletet. De még a zsír új rakéták és űrsiklók használata sem biztosíték a gondtalan hazatérésre,
a felszálláskor bekövetkező hibák már több tragédiát okoztak.
Mennyivel egyszerűbb és olcsóbb – bár kevésbé ünnepélyes – lenne, ha az asztronauták beszállnának a földön egy lift fülkéjébe, majd az néhány nap alatt biztonságosan és gördülékenyen felvinné őket az űrbe. A számítások szerint így egy kilogramm hasznos teher űrbe juttatása akár 90 százalékkal is olcsóbb lenne, mint a most használatos űrhajók segítségével. Sőt, a bátrabb becslések szerint a mai 8-10 ezer dolláros kilogrammonkénti költség (amely a SpaceX Falcon Heavy rakétájával a várakozások szerint jövőre már 1000 dollár alá is csökkenhet) akár 50 dollár alá is mehet az űrliftek használatával.
Tovább a teljes cikkhez: Liftesfiúk kerestetnek az űrbe
