A mai óvodások 65 százaléka olyan munkát fog végezni, ami ma még nem is létezik. Jövőre már 3 millió olyan ember lesz a világon, akinek főnöke robot. Már jelenleg is vannak ilyenek. Annyira gyorsan változik a technológia és olyan gyorsan változtatja meg az életünket, hogy nem tudhatjuk milyen szakmák lesznek a jövőben...
... csak azt tudjuk valószínűsíteni, hogy sok szakma eltűnik. Nem tehetünk jobbat, minthogy jövőkutatókhoz fordulunk. Mi is megkerestünk egyet.
A japán turizmusban előfordulnak már modellek, melyek a szállóvendégek ”Merre van a 
medence?” és a ”Mikor kezdődik az X-program?” jellegű, egyszerűbb kérdéseit már képesek tőmondatokban megválaszolni - ismertette Kánai András jövőkutató a DreamJo.bs egyik meetupján.
Kánai amúgy nappal a Vodafone belső kommunikációs szakértője, éjjel pedig science fiction kritikus és szerkesztő: ő alapította hazánk legolvasottabb és legbővebb tartalmú spekulatív fikciós oldalát. A sokoldalú szakértőt mi is megkérdeztük a jövő munkahelyeiről, melyről hamarosan beszélni is fog egy szenzációs rendezvényen a Future Work Fesztiválon az Akvárium Klubban, ahol diákoktól és szülőktől kezdve karrierváltók és cégvezetők is választ kaphatnak kérdéseikre.
Alison Maitland, Future Work című könyvében azt tanácsolja a cégeknek, hogy a mai fiatalok hűségét – előző generációkkal ellentétben - akik még státuszszimbólumnak tekintették pozíciójukat - úgy szerezheti meg a munkaadó, ha az irodát és a munkájukat nem helynek tekintik, hanem “kúl” vagyis menő dolognak. Szerinted ez így általánosítás, vagy a jövő errefelé halad: az Y és Z generáció optimális helyszíne a közösségi iroda, vagy éppen otthoni munkakörnyezet lesz és csak a „kúl” munkákat vállalják be, és azok a munkafolyamatokra pedig, amelyek már nem menőek robotokat fejlesztenek ki?
Kánai András: Az valószínűnek látszik, hogy az élethosszig, de legalábbis egy-két évtizedig tartó céghűség - legalábbis a nyugati munkavállalók körében - már csak egy emlék marad. A kilencvenes években még gyanúsan néztek a job-hopperekre, ma már kevésbé. Ehhez alkalmazkodva a cégek sokféle stratégiával próbálják minél több ideig maguknál tartani a tehetségeket. Ennek egyik látványos módja a munkakörnyezet, és tágabb értelemben vett napi munka színesebbé tétele. A Google által teremtett játékos iroda példája, a startup cégek kötetlenebb munkavégzése konkurenciát teremt. Egy hétköznapibb vállalat természetesen kialakíthat ezekhez hasonló megoldásokat, és szerintem kénytelen is, mert a fiatalabb generációjú munkavállaló sokkal természetesebbnek tartja, hogy bármikor munkahelyet válthat. A közösségi iroda és a távmunka természetesen nem minden cégnél járható út. A "cool" munkával kapcsolatban azt gondolom, hogy nincs a világon olyan munkakör, amely mindig mosollyal az arcon végezhető. Például az Y generációs munkavállalók tudatában vannak ennek, és nem is támasztanak irreális elvárásokat. Számukra inkább sokszor az a fontos, hogy képességeiknek megfelelő feladatokat kapjanak, legyen változatosság és visszajelzés a munkájukban. A robotok elsősorban nem az unalmas munkaköröket, hanem a könnyebben automatizálhatókat foglalják majd el. A közösségi média jellege miatt viszont tényleg fontos lesz, hogy egy adott munkakör az ismerősök előtt vállalható, fotóképes legyen.
András véleményét erről a két és fél perces rövidfilmről is kikértük:
Kánai András: Itt sok különböző trendet mostak egybe nagyjából egy idősíkra. Az olyan fejlesztések, mint az önjáró autók elterjedése, a gyors internetkapcsolat már ténykérdés. A vérben utazó, gyógyító nanorobotok még sci-finek számítanak, de például az elöregedő nyugati társadalom, és annak gyermektelensége miatt a házi, időseket ellátó androidok terjedése valószínűsíthető. A film végkicsengése az, ami igaz: a most élő emberiség sokkal nagyobb változások közben van már most, és ez új életstratégiákat fog maga után vonni - természetesen a munkaerőpiacon is.
A teljes cikk a panpeterstop.blog.hu oldalon olvasható.
