Amerikában tájékoztatás nélkül ellenőrizheti a főnök a munkatársak számítógépét, s úgy tûnik, ez a módszer nálunk is egyre vonzóbb. Egy informatikus szakértő szerint a beosztottak utáni kémkedés oka a spórolás és a félelem, ám az ügyvéd amondó: a jog fegyvere könnyen a kíváncsi munkáltató ellen fordítható. Ül a munkatárs ...
... a számítógépe előtt, és nézi, esetleg ír valamit, vagy csak kattintgat az egérrel. A főnök meg közben kétségek közt vergődik, hiszen sohasem tudhatja biztosan, hogy beosztottja vajon valóban dolgozik, egy internetes portál legújabb bulvárhíreit böngészi, vagy netán levelet ír a barátnőjének. Az illető háta mögé lopakodni persze a leleplezőnek is kínos lenne, ráadásul tudvalévő, hogy néhány szórakoztató honlapon már elhelyeztek egy „jön a főnök” feliratú gombot, amely kattintás esetén a szaftos pletykákról azonnal átvált egy száraz, hivatalos oldalra. Ilyenkor bizony nem marad más, mint az utólagos ellenőrzés. Az Egyesült Államokban két állam kivételével a főnök mindenhol előzetes tájékoztatás nélkül kutakodhat a dolgozók számítógépében, átböngészheti levelezéseiket, sőt, különböző kémprogramok segítségével még az internetezési szokásaikat is feltérképezheti.
Nálunk ennél azért nehezebb a munkatársak után nyomozni. A munkáltatónak ugyanis minden esetben tájékoztatnia kell a dolgozóit arról, hogy megfigyelik őket. Ez alatt persze többnyire nem kamerás kukkolást kell érteni, hanem csupán azt, hogy a főnök jelzi: a munkahelyi internethasználatot, illetve a telefonálást bizonyos belső szabályokhoz köti. Ebbe pedig beletartozhat, hogy a munkatársak tudomására hozzák: bizony néha utánajárnak, hogy mikor és mely oldalakra kattintanak a világhálón, illetve milyen telefonszámokat hívnak. A számítógépes ellenőrzés iránti igényt persze a fejlesztők is érzékelik, ezért egyre többen specializálódnak erre a területre – bár egyelőre főként nagyvállalatok keresik a komputeren végzett mûveletek rekonstruálására alkalmas szoftvereket. És ők sem az internetezést tartják drágának, hanem azt az időt, amelyet a dolgozóik nem munkára fordítanak.
A főnöki kíváncsiság erősödését támasztják alá a szakszervezeti tapasztalatok is. Michalkó Péter, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint az ellenőrzések egyre gyakoribbak. „Persze ennek biztonsági okai is vannak, hiszen az adóhivatalban például a jogosulatlan adatkezelés figyelése alapvető követelmény – mondta. – Tudok olyanról, hogy egy APEH-es dolgozó csupán megnézte, hogy a felesége bevallása beérkezett-e, s emiatt azonnal elbocsátották az állásából. Nem avatkozott bele az adott ügybe, de azt mondták: ezt akár meg is tehette volna.” A szakszervezeti vezető szerint az utóbbi években nem csupán a számítógép-ellenőrzések szaporodtak, hanem a ténylegesen munkával töltött idő nyilvántartása is. Régebben ha valakinek elintéznivalója volt, egy félórányi szünet mindig „belefért” a munkaidőbe. Ma már ezt is szigorúan veszik: van, ahol beléptetőrendszer méri a munkahelyen töltött időt, máshol a számítógépes bejelentkezéstől számítják ezt.
Amikor pedig visszaüt…
Ugyanakkor a túlzott felügyelet akár bûncselekménnyé is válhat, legalábbis Zamecsnik Péter ügyvéd ezt állítja. Õ úgy véli, az internetes oldalak utólagos, naplózó jellegû ellenőrzése még semmilyen jogot nem sért, ám ha a főnök magántitkokat kezd feszegetni, a személyiségi jogok falába ütközik.
„Bármennyire is a cég tulajdona a számítógép, illetve az azon futó levelezési program, a munkatársak üzeneteit egyetlen főnök sem olvashatja el az ő hozzájárulásuk nélkül – jelentette ki. – Ez az engedély lehet előzetes vagy utólag kért, ám mindenképp önkéntesnek kell lennie. Ha ugyanis a dolgozó nem járul hozzá levelei ellenőrzéséhez, s a munkáltató emiatt retorziókat helyez kilátásba, az már kényszerítésnek minősül, ami szintén bûncselekmény.”
(Forrás: www.securifocus.com)
