A hírszerzés homályba vesző világát állítja reflektorfénybe a Cambridge-i Egyetem, amelyet eddig főleg azért emlegettek a kémkedéssel kapcsolatban, mert a hidegháború több híres kettős ügynöke is a falai közül indult, köztük a legendás Kim Philby.z egyetem könyvtára a titkosság alól nemrég feloldott dokumentumokat és saját archívumából válogatott "top secret", szigorúan titkos jelzésû anyagokat mutat be Under Covers: Documenting Spies (Titkos ügynökök: kémek dokumentálása) címû kiállításán. A tárlat személyes anyagokkal, könyvekkel, hivatalos népszerûsítő kiadványokkal, bulvárlapok írásaival, szakértők fotóival, térképekkel illusztrálja, hogy miként dokumentálták a kémeket és a kémtevékenységet az évszázadok során. A júliusig megtekinthető kiállításról Anne Jarvis könyvtáros kiemelte, hogy a titkok felderítésének és megőrzésének legkülönbözőbb módjait villantja fel igen változatos jellegû és korú dokumentumok révén.
Egy XII. századi kézirat például arról szól, hogyan lopódzott be a IX. században önmagát hárfásnak álcázva Nagy Alfréd wessexi király egy dán katonai táborba. Megtekinthető egy Anna királynő által a XVIII. században John Ker névre kiadott kémkedési engedély, amely bizonyítja, hogy jóval az Ian Fleming által kitalált James Bond "licence to kill" - bizonyos esetekben emberölésre is felhatalmazó - jogosítványa előtt létezett már ilyesfajta titkos papír. A közelmúltból való egy Kelet-Angliáról készített szovjet felderítési térkép.
A felderítés titkai iránt érdeklődők tanulmányozhatják a királyi család foglyul ejtésére irányuló, Francis Atterbury rochesteri püspök által 1720-ban szervezett összeesküvést kivizsgáló bizottság iratait, illetve egy brit kémfőnök csaknem két évszázaddal később keltezett táviratát, amely 1916-ban megerősítette Raszputyin, a befolyásos cári kegyenc meggyilkolásának hírét, továbbá Winston Churchill egyik levelét, amelyet Stanley Baldwin miniszterelnökhöz intézett. Az utóbbit csak 2007-ben oldották fel a titkosság alól.
Churchill, aki akkor pénzügyminiszter volt, azért füstölgött, mert megtagadták tőle a titkosszolgálat által elfogott és megfejtett japán táviratokba való betekintést, noha mások már látták azokat. "Hogyan vezethetném a vitákat, amelyeken eldőlnek pénzügyeink, ha nem rendelkezem ugyanolyan információkkal a titkos államügyekről, mint az Admiralitás tisztjei, akik számára azok szabadon hozzáférhetők? A 'felháborító' és a 'tûrhetetlen' szavak jutnak először az ember eszébe" - írta a dühös miniszter.
Az 1985-ban Kelet-Angliáról készült szovjet térkép cirill betûs írással tünteti fel az angol városok nevét. Ilyen térképek több mint 50 éven át készültek a hidegháború előtt, alatt (és után), de csak a szovjet hadsereg számára. Csupán a Szovjetunió felbomlása után derült fény létezésükre, ekkor az üzletekben is árusítani kezdték az addig szigorúan titkos térképeket.
A második világháború idejéből való egy szövetséges felmérés és ábrázolás arról, hol lehet titokban átlépni a német-svájci határt, valamint egy sajátos térkép a D-Day, a normandiai partraszállás kijelölt terepéről: minden pontos rajta, kivéve a hamis helységneveket. Láthatók az Adolf Hitler által tervezett, de végül elmaradt angliai partraszálláshoz gyûjtött náci titkosszolgálati anyagok is.
A Cambridge-i kémek címû részben egyebek között megtekinthető a mindmáig legendás kettős ügynökök - Anthony Blunt, Guy Burgess, Donald Maclean, Kim Philby és John Cairncross - diákigazolványai, valamint egy 1933-ban készült interjú Macleannel, amely érzékelteti, hogy mennyire ügyesen fest magáról félrevezető képet.
"A titkosszolgálatról az embernek rendszerint a fegyverek, a gyors autók és a hightech kütyük jutnak az eszébe, ezért egy könyvtár különös helyszínnek tûnhet - mondta a tárlatról Nicholas Hiley, aki a felderítés történetével foglalkozik, és saját gyûjteményéből is több ritkaságot kölcsönzött a kiállításhoz. - Van azonban valami, ami az évszázadok során mind a kémek, mind a kémelhárítás számára nélkülözhetetlen volt. Az ügynökök papírra írták titkos jelentéseiket, számaikat, kódjaikat, papírra kerültek a térképek, a kormány számára megfogalmazott tanácsok, és persze papíralapú az a sok százezer kartoték is, amelytől a titkosszolgálat függ. Egy könyvtár tehát végül is nagyon megfelelő színhely ennek a mesterségnek a bemutatására".
Különösen Cambridge-ben.
Egy XII. századi kézirat például arról szól, hogyan lopódzott be a IX. században önmagát hárfásnak álcázva Nagy Alfréd wessexi király egy dán katonai táborba. Megtekinthető egy Anna királynő által a XVIII. században John Ker névre kiadott kémkedési engedély, amely bizonyítja, hogy jóval az Ian Fleming által kitalált James Bond "licence to kill" - bizonyos esetekben emberölésre is felhatalmazó - jogosítványa előtt létezett már ilyesfajta titkos papír. A közelmúltból való egy Kelet-Angliáról készített szovjet felderítési térkép.
A felderítés titkai iránt érdeklődők tanulmányozhatják a királyi család foglyul ejtésére irányuló, Francis Atterbury rochesteri püspök által 1720-ban szervezett összeesküvést kivizsgáló bizottság iratait, illetve egy brit kémfőnök csaknem két évszázaddal később keltezett táviratát, amely 1916-ban megerősítette Raszputyin, a befolyásos cári kegyenc meggyilkolásának hírét, továbbá Winston Churchill egyik levelét, amelyet Stanley Baldwin miniszterelnökhöz intézett. Az utóbbit csak 2007-ben oldották fel a titkosság alól.
Churchill, aki akkor pénzügyminiszter volt, azért füstölgött, mert megtagadták tőle a titkosszolgálat által elfogott és megfejtett japán táviratokba való betekintést, noha mások már látták azokat. "Hogyan vezethetném a vitákat, amelyeken eldőlnek pénzügyeink, ha nem rendelkezem ugyanolyan információkkal a titkos államügyekről, mint az Admiralitás tisztjei, akik számára azok szabadon hozzáférhetők? A 'felháborító' és a 'tûrhetetlen' szavak jutnak először az ember eszébe" - írta a dühös miniszter.
Az 1985-ban Kelet-Angliáról készült szovjet térkép cirill betûs írással tünteti fel az angol városok nevét. Ilyen térképek több mint 50 éven át készültek a hidegháború előtt, alatt (és után), de csak a szovjet hadsereg számára. Csupán a Szovjetunió felbomlása után derült fény létezésükre, ekkor az üzletekben is árusítani kezdték az addig szigorúan titkos térképeket.
A második világháború idejéből való egy szövetséges felmérés és ábrázolás arról, hol lehet titokban átlépni a német-svájci határt, valamint egy sajátos térkép a D-Day, a normandiai partraszállás kijelölt terepéről: minden pontos rajta, kivéve a hamis helységneveket. Láthatók az Adolf Hitler által tervezett, de végül elmaradt angliai partraszálláshoz gyûjtött náci titkosszolgálati anyagok is.
A Cambridge-i kémek címû részben egyebek között megtekinthető a mindmáig legendás kettős ügynökök - Anthony Blunt, Guy Burgess, Donald Maclean, Kim Philby és John Cairncross - diákigazolványai, valamint egy 1933-ban készült interjú Macleannel, amely érzékelteti, hogy mennyire ügyesen fest magáról félrevezető képet.
"A titkosszolgálatról az embernek rendszerint a fegyverek, a gyors autók és a hightech kütyük jutnak az eszébe, ezért egy könyvtár különös helyszínnek tûnhet - mondta a tárlatról Nicholas Hiley, aki a felderítés történetével foglalkozik, és saját gyûjteményéből is több ritkaságot kölcsönzött a kiállításhoz. - Van azonban valami, ami az évszázadok során mind a kémek, mind a kémelhárítás számára nélkülözhetetlen volt. Az ügynökök papírra írták titkos jelentéseiket, számaikat, kódjaikat, papírra kerültek a térképek, a kormány számára megfogalmazott tanácsok, és persze papíralapú az a sok százezer kartoték is, amelytől a titkosszolgálat függ. Egy könyvtár tehát végül is nagyon megfelelő színhely ennek a mesterségnek a bemutatására".
Különösen Cambridge-ben.
Forrás: www.kultura.hu
