Megválasztása után, de hivatalba lépése előtt mesélt arról az Indexnek, hogyan látja az új atlétikai stadion elhelyezkedését, most pedig egyebek mellett a Ligetről, a Városháza parkról és a budapesti felhőkarcolókról kérdeztük.

Egyik elődje a távozásakor azt mondta: azokra a dolgokra a legbüszkébb, amiket meg tudott akadályozni. Ha ez érthető is, hogy látja, önnek több lehetősége lesz ennél?

Itt az a nagy kérdés, milyen pozíciója van egyáltalán a fővárosnak a városfejlesztésben. Először is, nem szabad elfelejteni, hogy a várost elsősorban nem a közszféra fejleszti, hanem a magánszféra. A közszféra feladata, hogy kijelölje azokat a területeket, módokat, ahol és ahogyan épülhet a város, emellett saját fejlesztési programjaival alakítsa a város fejlődését. A budapesti rendszer ráadásul kétszintű, hiszen a kerületek helyhatóságként működnek, a saját területükön ők határozzák meg a részletes feltételeket.

Mi csak a keretekkel, a nagyobb struktúrákkal foglalkozunk. Ezen felül ugye az állam is markánsan jelen van Budapesten a legkülönfélébb programokkal. Ez persze a világon mindenhol így van, csak eltérő mértékben. Mondjuk az Egyesült Államokban a városoknak nagy a költségvetése az ingatlanadókból, így maguk fejlesztenek, Európában viszont jellemzően az állam is beszáll a nagyobb beruházásokba. Budapesten ez az arány az elmúlt évtizedben egy kicsit felborult. Olyan erős forráselvonásban van részünk, hogy szinte mindent visszaosztva kapunk csak meg az államtól. Pedig Budapesten éppen úgy sok forrás képződik, mint minden nagyvárosban, mégis örülünk, ha az üzemeltetésre elegendő összeg marad nálunk.

A kormány alig néhány hete alapította meg a Budapesti Fejlesztési Központot, amely Vitézy Dávid vezetésével az állam fővárosi beruházásait koordinálja. Ő azt mondja, együtt szeretne működni a városvezetéssel.

Vitézy Dávid közismerten jó szakember, aki átlátja a problémákat, és össze tudja fogni az egyes területeket. A hosszútávú vízió a Városházán is megvan, Balogh Samu kabinetfőnök képzett várostervező. Együttműködést remélünk, és hisszük, hogy valóban azzal a céllal hozták létre ezt a szervezetet, hogy legyen egy kapcsolódási pont, ahol szakmai munka folyhat. Persze nem vagyok teljesen naiv, pontosan tudom, hogy erőből is keresztül lehet nyomni egy-egy döntést, de most kimondottan optimistán állok ehhez a kezdeményezéshez. Az pedig szerencsés, hogy ismét együtt dolgozhatunk, ahogy az már a 4-es metrónál is történt. 

Ha minden ideálisan alakul, milyen Budapestet szeretne? Mi a víziója a főváros jövőjéről?

Két szóban össze tudom foglalni: kompakt város. Ezt a kifejezést nem én találtam ki, több mint húsz éve használjuk. A lényege, hogy az elhagyott ipari területek, átmeneti zónák felélesztésével mentesíteni lehet a várost a további terjeszkedéstől. Mindig vannak urbanisztikai ártalmak, amiket megtapasztal a világ. Az elmúlt évtizedekben a legjellemzőbb probléma az urban sprawl, a városszétfolyás lett. Kiderült, hogy az állandóan bővülő családi házas lakóövezetekre épülő városfejlesztés, vagyis az amerikai álom kiteljesítése fenntarthatatlan. Kérdés, hogy tudunk-e tanulni mások hibáiból, vagy minden betegséget el kell kapnunk ahhoz, hogy kigyógyuljunk belőle. Igaz, Budapest nem tízmilliós város, és nem is 30 milliós megapolisz. De azt látjuk, hogy a fővárosban és a vonzáskörzetében harminc éve is ugyanúgy két és fél millió ember élt, mint most – miközben Budapest elvesztett 300 ezer lakost. Ezek az emberek most az agglomerációban élnek, és nap mint nap ingáznak. Ezen lehet javítani, fejleszteni a közösségi közlekedést, szebb és gyorsabb vonatokat indítani, de a megoldást valójában a kompakt város jelenti, ahol kisebb távolságban érhetők el a szükséges intézmények, munkahelyek.

Ha a városon belül szeretnénk új lakóövezeteket létrehozni, milyen területek jöhetnek szóba?

Vannak már pozitív példák, ahol különösebb külső segítség nélkül is zajlik ez a kívánatos folyamat, olyan átalakuló volt ipari zónák, ahol rengeteg új lakás épül, és a városmagtól négy kilométerre vannak, nem 24-re. Természetesen elsősorban az értékesebb területekről van szó, a Duna partján, vagy a dél-budai átmeneti zónában. Vannak aztán olyan részek, ahol üzleti alapon nem tud beindulni az átalakulás, mert mondjuk olyan szennyezett a talaj, hogy annak a semlegesítését nem tudják fedezni a telekárak. Ilyen potenciálisan jó hely lehet például a Rákosrendező.

Ennek nagyon jók a közlekedési kapcsolatai, ideális esetben az M1 metróval is feltárható, millió terv született már a hasznosítására. Ráadásul csak egyetlen tulajdonos van, a MÁV. Ugyanakkor olyan szennyezett a talaja, hogy csak külső segítséggel éri meg lakóövezetté alakítani.

Említhetném még a kilencedik kerületi rozsdaövezetet, ahol az átalakulás már túllépett Középső-Ferencvároson, és Külső-Ferencvárosnál tart. Nagyon sajnálom a Közvágóhíd bontását, mert egy értékes ipari emlék volt, de erre a környékre is igaz, hogy egy egykori ipari területet, amelynek nagyon jó tömegközlekedési kapcsolatai vannak – itt megy az 1-es és a 2-es villamos – normális dolog lakóövezetté alakítani.

A teljes cikk: Meg kell állítani Budapest szétterülését - Interjú Erő Zoltánnal, Budapest új főépítészével