– A hazai bankszektor nemrég egy digitalizációs csomagot tett le az asztalra, ennek fontos része a készpénzállomány visszaszorítása. Milyen eszközökkel lehet ezen segíteni?
Ez az egyik legfontosabb digitalizációs törekvés, ráadásul ez egy olyan terület, ahol nagyon komolyan összeérnek az állami és a piaci érdekek. Fontos cél, hogy egy korszerű fizetési infrastruktúrát hozzunk létre Magyarországon, és ezt használva visszaszorítsuk a készpénzhasználatot, és ezáltal a szürkegazdaságot. Ez többlet adóbevételt jelent az államnak, és egyben segíti az általános üzleti környezetet, a bizalom felépítését, ha a tranzakciók transzparensek a cégek közötti tranzakcióknál is.
Jelenleg Magyarországon kb. 140 ezer POS-terminál van, ehhez képest online pénztárgépből közel kétszer ennyi üzemel, tehát óriási a szakadék, amit zárni kell.
Leginkább a kkv-szektort kellene megszólítani olyan megoldásokkal és ajánlatokkal, hogy valóban érdekeltek legyen belépni az elektronikus fizetés világába, és ebben az állam is sokat tehet. Kézenfekvő szabályozás lehet, hogy minden online pénztárgépet üzemeltető kereskedőnél legyen kötelező valamilyen elektronikus fizetési lehetőséget biztosítani az ügyfélnek. Azt, hogy ez egy kártyás, azonnali fizetési vagy más elektronikus fizetési megoldás lesz, a kereskedő eldönti. Ez elég nagy nyomást helyezne a piacra és a kereskedőkre is, így nagyon komolyan tudná támogatni az állam ezt a kezdeményezést.
– Mi a helyzet az e-kereskedelemben ezen a fronton?
A fizikai boltok mellett egyre nagyobb forgalmat generál az e-kereskedelem, ennek ellenére továbbra is nagyon sok az utánvétes, készpénzes tranzakció. A piacnak is többet kell tennie, hogy megfelelően meg tudja szólítani ezt a kereskedői kört, de a szabályozó is nyomást tud helyezni az iparágra. Például azzal, ha minden webshopot kötelezne arra, hogy valamilyen elektronikus fizetési megoldást is biztosítson az utánvét mellett. A problémát a futárok oldaláról is meg lehet fogni: például egy futár nem kezelhet több, mint 50 ezer forint készpénzt.
Egy harmadik ötlet, hogy szigorítjuk szabályozói úton a készpénzlimiteket. Magyarországon most csak a vállalatok közötti tranzakcióknál van ilyen, itt 1,5 millió forint az összeghatár. A NAV, az MNB és mi is régóta mondjuk, hogy ezt illene csökkenteni, már több szereplőtől is elhangzott, hogy ezt 500 ezer forintra lehetne csökkenteni, és érdemes lehet elgondolkodni B2C-ben is készpénzlimiteken. Utóbbit lépcsőzetesen lenne célszerű bevezetni, első körben kiszemelt szektorokban, pl. ingatlan- és/vagy gépjármű vásárlásnál néhány millió forint felett nem lehetne készpénzzel fizetni.
– A kormány POS-telepítési programja mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket?
Jó irányba lépett a kormány, de érdemes továbbfejleszteni ezt a gondolatot, hogy hogyan akarjuk megszólítani a kkv-kat. Jelenleg a piac minden szereplőnek ugyanazt a terminált szállítja, miközben a nagyáruházakban és a kisebb boltokban lehet, hogy másféle megoldásokra lenne szükség. El kell jutni oda, hogy diverzifikált, szegmensigényekre szabott ajánlatokat dolgozzon ki a piac terminálinfrastruktúra szintjén is, ami ma már szerencsére lehetséges. Már kezdenek bejönni a piacra ilyen új szolgáltatók is, amelyek megjelentek mikrovállalkozásoknál egyszerű okosmegoldásokkal. Az elfogadói piacnak kell elmozdulnia abba az irányba, hogy ezt kínálja a hazai kkv-szektornak. A Mastercard tenni is fog azért, hogy ösztönözzük azt, hogy legyenek ilyen diverzifikált ajánlatok. Emellett, kritikus kérdés, hogy az elfogadók képesek-e csökkenteni a teljes termináligénylési és -kihelyezési folyamat időszükségletét: cél a jelenlegi több hétről 2-3 napra mérsékelni a teljes folyamatot, amihez szintén szeretnénk segítséget nyújtani a piacnak.
– A kormány POS-telepítési programja mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket?
Jó irányba lépett a kormány, de érdemes továbbfejleszteni ezt a gondolatot, hogy hogyan akarjuk megszólítani a kkv-kat. Jelenleg a piac minden szereplőnek ugyanazt a terminált szállítja, miközben a nagyáruházakban és a kisebb boltokban lehet, hogy másféle megoldásokra lenne szükség. El kell jutni oda, hogy diverzifikált, szegmensigényekre szabott ajánlatokat dolgozzon ki a piac terminálinfrastruktúra szintjén is, ami ma már szerencsére lehetséges. Már kezdenek bejönni a piacra ilyen új szolgáltatók is, amelyek megjelentek mikrovállalkozásoknál egyszerű okosmegoldásokkal. Az elfogadói piacnak kell elmozdulnia abba az irányba, hogy ezt kínálja a hazai kkv-szektornak. A Mastercard tenni is fog azért, hogy ösztönözzük azt, hogy legyenek ilyen diverzifikált ajánlatok. Emellett, kritikus kérdés, hogy az elfogadók képesek-e csökkenteni a teljes termináligénylési és -kihelyezési folyamat időszükségletét: cél a jelenlegi több hétről 2-3 napra mérsékelni a teljes folyamatot, amihez szintén szeretnénk segítséget nyújtani a piacnak.
– Milyen kártyás fizetési megoldások léteznek még külföldön, amelyek segíthetnek a készpénz visszaszorításában?
A kártya egyre inkább megjelenik az olyan szolgáltatásoknál, ahol állami cég vagy közszolgáltatás áll a háttérben: ilyen például a tömegközlekedés, a parkolás, az iskolai, óvodai, egyetemi, városi szolgáltatások igénybevétele. Itthon bőven van tere annak, hogy ezt az infrastruktúrát fejlesszük. Jelenleg is fut egy iskolai program, ami most bővül: a célunk a Pénzügyminisztériummal és az MNB-vel együtt a fizetési folyamatok digitalizálása több száz iskolában, hosszú távon pedig minden magyarországi oktatási intézményben. Ez egy nagyon jó irány, de fontos lenne még jobban megszólítani leginkább helyi szinten a helyi közszolgáltatásokat. Nagy kérdés lesz, hogy a tömegközlekedésben hogyan valósul meg a digitalizáció, ami Budapesten és országszerte is régóta napirenden lévő ügy.
– Korábban felmerült, hogy az e-személyi igazolványokat is lehetne fizetésre, vagy éppen bérletek tárolására alkalmazni. Mi a helyzet ezzel?
Technikailag megvalósítható lenne, ez csak azon múlik, hogy milyen chip van egy plasztiklapban. Mi mint nemzetközi kártyatársaság, azt képviseljük, hogy érdemes mindig nyitott megoldásokban gondolkodni. A zárt megoldásokat csak az adott eszközökkel lehet igénybe venni, míg a nyílt, „open loop” megoldásokkal ki tudsz lépni az adott körön kívülre is. Erre jó példák a mi tranzitmegoldásaink, amikor egy bankkártyával tudod igénybe venni a londoni vagy milánói tömegközlekedést, de ugyanezzel a kártyával hozzáférsz a bankszámládon lévő forrásokhoz is. A városkártyák eddig tipikusan closed loop megoldások voltak: a város kibocsátott egy plasztiklapot, jellemzően chip nélkül, amit ha felmutattál valahol, akkor kedvezményt kaptál. Miközben vannak jó példák is erre, mint a pozsonyi városkártya, ami egy Mastercard-megoldás, és amit minden fizetési helyzetben lehet használni.
Ez különösen a turizmus miatt érdekes, mert ha egy turista vesz egy városkártyát, amivel igénybe tud venni szolgáltatásokat, ha az Budapestre, Pécsre, vagy Kecskemétre van korlátozva, azzal később vagy máshol nem sok mindent tud kezdeni. A turizmus egy nagyon komoly érv az „open loop” megoldások mellett.
– A Mastercard épít-e az azonnali fizetési rendszerre szolgáltatást?
Ez nekünk is egy új terület, függetlenül attól, hogy több sikeres felvásárláson vagyunk túl, ami nyitás volt ebbe az új irányba. Most folyamatban van a tranzakció a Nets nevű céggel, a tranzakció terveink szerint jövő év elején zárul. Ma még kérdés, hogy tudunk-e az azonnali rendszerre fizetési megoldást fejleszteni, ami akár a lakossági fizetéseknél is használható lesz. Van rá pilot példa az Egyesült Királyságból. Arra törekszünk, hogy ebben a térben is fontos szereplők legyünk, hogy ennek mi lesz a leghatékonyabb módja, még korai lenne megmondani.
