Amikor 2014-ben Szibériában több tíz méter átmérőjű kráterek tűntek elő az olvadó jég alól, sokan  megijedtek. Attól tartottak ugyanis, hogy a felmelegedés következtében kiolvadó permafrosztból (állandóan fagyos talajból) évezredekkel ezelőtt eltemetett metánhidrát törhet elő. Ez amellett, hogy tovább tüzeli az üvegházhatást, hatalmas robbanásokat is okozhat. Mások egykori meteorbecsapódásokat tettek felelőssé a kráterekért, de valószínűleg egyik eredettörténet sem állja meg a helyét.

Andrej Bicskov, a moszkvai Lomonoszov Egyetem kutatója azt valószínűsíti, hogy e krátereket kriovulkánok (vagy jégvulkánok) alakították ki. A kriovulkánok abban különböznek a rendes tűzhányóktól, hogy nem tüzet hánynak. Olvadt kőzet (magma) helyett jég, víz és különféle illékony anyagok töltik meg kürtőiket, és ezt lövellik időnként a magasba.

A szibériai kriovulkánok különlegességét az adja, hogy eddig hasonló geológiai képződményeket csak távoli égitesteken, például a Szaturnusz Titán holdján és a Ceres törpebolygón figyeltek meg. A rendszeres kitöréseket valószínűleg a talajt átitató víz periodikus fagyása és felolvadása okozza. A földet telítő víz fagyásával nő a térfogata, ez pedig lassanként növeli a nyomást a kürtőben. Az elzárt hasadékban lassanként felgyülemlik a széndioxid, amely idővel

SZABÁLYOSAN KIROBBANTJA A FÖLÖTTE LÉVŐ, A NYÍLÁST ELTÖMÍTŐ JEGES FÖLDET.

De a korábban a Földön ismeretlen jelenségek korántsem a legbizarrabb titkok, amelyek eddig a jég fogságában pihentek, és hozzáférhetetlenek voltak az emberiség számára. E rejtélyek között vannak olyanok, amelyek csak a tudományos ismeretek bővítése, a felfedezés szempontjából jelentősek, mások viszont dollárszázmilliárdokban mérhető, nagyon is evilági értéket képviselnek, amelyek megszerzéséért országok akár a nyílt konfrontációt is vállalhatják.

Tovább a teljes cikkhez:  Ősi járványok bújnak elő a jég alól