...  ma Magyarországon még nincs akkora presztízsük, mint Nyugat-Európában, ahol a munkának már több évtizedes hagyománya van. Az üzleti hírszerző munkája adathalászattal, utazgatással és a legkülönbözőbb emberekkel folytatott csevegésből áll. Nem egyenlő az ipari kémkedéssel, vannak ugyan olyan területek, melyek határmezsgyén mozognak, de a szükséges információk 80 százaléka legális úton megszerezhető. A hírszerző feladata, hogy információkat gyûjtsön a megbízó vállalat piaci szegmenséről, figyelje a konkurenciát és azokat is, akik potenciálisan azzá válhatnak. Ezekre az elemzésekre a menedzsmentnek sem ideje, sem kapacitása nincs, pedig a kulcsfontosságú döntések meghozatalához ezeket a feladatokat el kell végezni, és itt jön képbe a hírszerző. A magyar cégek már csak akkor hívnak biztonsági szakembert, ha baj van.

A szakértő szerint azonban nincs miért aggódni, a vezetők lassacskán rájönnek arra, hogy nálunk sem mûködik máshogy az üzleti élet, mint Nyugaton, és a legális gazdasági információszerzés, no meg az üzleti titkok védelme előbb-utóbb itthon is a munkakultúra részévé válik. Már csak azért is, mert a gazdasági szereplőknek nem érdekük a hatósági beavatkozás, ami nem is biztos, hogy sikerrel záródik, a presztízsvesztés kockázata viszont magas.

Forrás: Népszabadság - HR Portál