Hetek óta témát szolgáltat a magyar sajtónak a Lánchíd felújításának eredményes közbeszerzése, amely nyomán a hídépítésben hetvenéves hagyományokkal bíró, magyar tulajdonú A-Híd Zrt. végezheti el a régóta esedékes felújítási munkálatokat. A cég az elmúlt 10 évben mintegy 532 milliárd forintnyi, nyílt közbeszerzési eljárásban elnyert beruházásnak volt részese. A Lánchíd projektet számos  bírálat érte amiatt, hogy a nemrég aláírt szerződés szerinti ár mintegy 5 milliárd forinttal drágább, mint a korábbi, eredménytelenül zárult tenderen érkezett legolcsóbb árajánlatnak a hídfelújításra vonatkozó része. A két közbeszerzés során meghatározott szerződéses feltételek között is van eltérés.

Miután a szóban forgó akkori ajánlatot és a mostani nyertes ajánlatot is az A-Híd Zrt. tette, kézenfekvő volt, hogy a különbségek okáról a vállalat vezérigazgatóját, Sal Lászlót kérdezzük.

Mondhatjuk, hogy a Lánchíd felújítása már az első, 2018-as tender kiírása óta kiemelt figyelmet kapott a médiában. Meglepődtek?

Mi örülünk annak, hogy a közvéleményt foglalkoztatja a Lánchíd felújítása, hiszen nemcsak egy szimbolikus építményről van szó, hanem egy olyan hídról, amely közlekedési szempontból is a hétköznapjaink fontos része. Természetes, hogy egy ilyen történelmi jelentőségű építmény rekonstrukciója minden magyar ember érdeklődésére számot tarthat. A Lánchíd képe ott van a 200 forintos érméken, része a világörökségi látképnek, és tudjuk azt is, mennyi személyes élmény és emlék kötődik hozzá. Ezért is örülünk annak, hogy a projekt valamennyi résztvevőjének az a szándéka, hogy a beruházás transzparens legyen, és a felújításról folyamatosan tájékoztassuk a közvéleményt. A Lánchíd központi elhelyezkedése miatt ráadásul a budapestiek „testközelből” is végigkövethetik majd a munkálatokat.

Abban mindenki egyetért, hogy a Lánchíd felújítása halaszthatatlanná vált. A pályázat elbírálása óta eltelt időben az árazás körül bontakozott ki vita.

A számháborúktól tudatosan távol tartjuk magunkat. A Hídépítő csoport több mint 70 éve létezik. Ezalatt megtanultuk, hogy az a legbölcsebb, ha kivitelezőként csak arra koncentrálunk, hogy a feladatainkat határidőben, a jóváhagyott tervek szerint és a vállalt, lehető legjobb minőségben végezzük el .

Összeségében elmondható, hogy a 2019-ben és a 2020-ban kiírt közbeszerzésen is mi adtuk a legjobb ajánlatot. A projekt kivitelezésére végül nettó 18,8 milliárd forintért szerződtünk. Ehhez természetesen hozzáadódik még a jogszabályok által is előírt műszaki ellenőr, a hatósági és szakértő díjak és a független labor költsége mellett a kötelező 10%-os tartalékkeret is.

Most itt az alkalom, menjünk végig a leginkább vitatott tételeken!

Mivel az elnyert beruházás és a korábbi kiírások műszaki részletei is nyilvánosan hozzáférhetőek, a szakemberek számára eddig is világos volt, milyen változások történtek a szerződéses kritériumokban és műszaki tartalomban.  A pályázati kiírások részleteinek meghatározása pedig nyilván a kiírók és nem a kivitelezők kompetenciája.

Felmerült például, hogy a kivitelező számára túlságosan kedvezőek lennének a feltételek. Ha az előleget nézzük: az első tenderben 5%, maximum 75 millió forint szerepelt, ami a piaci átlaghoz képest szokatlanul alacsony érték. Az új kiírásban már 20% van, ami megegyezik a legtöbb nagy állami , önkormányzati kiíró gyakorlatával, a magyar nagyberuházások során ugyanis rendre 20 és 50% közötti előleg a megszokott. Az előleg visszafizetésére eközben feltétel nélküli bankgaranciát kell adnunk, tehát a megrendelő számára semmiféle kockázattal nem jár a kifizetése. A közvélemény számára részletkérdés, de emellett a nagy állami projekteknél szokásos havi számlázás helyett úgynevezett mérföldköves számlázást alkalmaznak: eszerint mindössze hat darab számlát bocsáthatunk ki a 30 hónap alatt, a végszámla értéke pedig 25 százalék lesz.

Mi a helyzet az „ötmilliárd forintos” különbözettel, ami a sajtóban megjelent?

Ebben az esetben eleve egy bruttó összegről van szó, ami nemcsak a kivitelezői költségeket, hanem a 27%-os ÁFÁ-t a 10%-os tartalékkeretet is tartalmazza! Egyébként mi is láttuk a sajtóban megjelent dokumentumokat, és azokból az derült ki, hogy a félreértéseket nagyrészt két dolog okozta.

Egyrészt nem vették figyelembe, hogy a két kiírás között eltelt időszakban a Lánchíd műszaki állapota sajnos tovább romlott (a gyors állagromlás miatt a szakértők arra már évekkel korábban felhívták a figyelmet, hogy a beruházás elodázása évről évre jelentősen növeli a költségeket – a szerk.). Ez a felhasznált anyagmennyiség növekedésével is jár: többek közt több acélszerkezetet és erősebb korrózióvédelmet kell alkalmaznunk.

Emellett figyelmen kívül hagyták azt is, hogy a 2019-es tender becsült költségeinek a Lánchídra vonatkozó oszlopa, illetve az ahhoz kapcsolódó műszaki tartalom nem fedi le a 2020-as kiírás tételeit. Számos olyan elem van például, ami korábban a Széchenyi István téri munkálatoknál szerepelt, de a mostani projektnek része lett. Bár a pesti oldalon a villamosaluljáró fejlesztése most nem tartozik a feladataink közé, de az afölötti útépítést, elektromos munkákat és díszkivilágítást, illetve a közvilágítás korszerűsítését el kell végeznünk – ez mind plusz tételként jelentkezik, ha összevetjük a két tendert. Mindezek mellett új munkarész a pesti hídfőnél levő, a Széchenyi István teret körülvevő nagy körforgalom fejlesztése, amelynek köszönhetően a híd felé eső része teljesen megújul. Jelentősen nőtt tehát a megvalósítandó feladatok köre.

Lapunk többször foglalkozott már az építőipar nagy projektjeit menet közben döntően befolyásoló árváltozásokkal, ez mennyire érintette ezt a fejlesztést?

Számottevő mértékben, miután nekünk a hozzávetőleg 10 százalékos építőipari inflációt is be kellett áraznunk a második árajánlatunkba. Ehhez tudni kell, hogy az ágazatban egy év alatt az ITM rendeletben szabályozott, úgynevezett minimális rezsióradíj növekedése 12,7 százalékos volt, miközben az anyagárindex csaknem 8 százalékkal nőtt. A hídépítésben létfontosságú acél anyagára például tavaly november óta 40 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor ide tartozik az euró árfolyam-változása is, ami a két ajánlat beadása között eurónként 30 forintos különbséget jelentett. Tehát ugyanazt tapasztaltuk nagyobb léptékben mint amit bárki, aki építkezést vagy felújítást tervezett „kicsiben”: miközben a felújítandó építmény állapota romlott, drágultak az alapanyagok, és a hozzáértő szakembereknek, alvállalkozóknak is többet kell fizetnünk.

Tegyünk itt egy rövid kitérőt, mert cégüket a tulajdonában levő Ganz Híd-, és Acélszerkezet Zrt., valamint a Híd csoport referenciái közé tartozó Megyeri híd miatt „elővették” a napokban. Erről mi a véleménye?

A Megyeri híd építése körüli időszakban többször is sajtótájékoztatókon informáltuk a nyilvánosságot. Több mint egy évtizeddel később az akkori eseményekhez már semmit nem lehet hozzátenni. A legutolsó információt épp az Önök 2019-ben írt tényfeltáró anyaga jelentette, amely részletesen foglalkozott az akkori körülményekkel.

Akkor térjünk vissza a Lánchídra. A munkálatok előreláthatóan 30 hónapig tartanak, a híd 18 hónapig a forgalom elől teljesen elzárt munkaterület lesz. Komplex feladat áll Önök előtt a következő időszakban, hol tartanak az előkészületek?

A kivitelezési ütemterv hamarosan elkészül, és a független mérnök jóváhagyása után válik véglegessé. A fejleményekről a BKK folyamatosan tájékoztatja majd a közvéleményt.

Cégünknek nagy gyakorlata van az ilyen összetett feladatok kivitelezésében. Több száz hídprojekttel a hátunk mögött azzal is tisztában vagyunk, hogy egy mérnökember életében egyszer-kétszer van csak lehetőség arra, hogy részese legyen egy ilyen presztízsű beruházásnak. A Lánchíd felújítását ennek megfelelő súllyal, kiemelten kezeljük.

(Forrás: www.magyarepitok.hu)