A Semmelweis Egyetem munkatársa ennek kapcsán kiemelte, hogy a tesztelések száma elérte a kapacitás-korlátot, heti 70 ezer körüli értékről már nem növekszik tovább a tesztek száma. A Járványmatematikai Modellező és Epidemiológiai projektcsapat tagja szerint éppen ezért az állandósuló napi esetszámokból nem szabad levonni azt a téves következtetést, hogy hátradőlhetünk és a vírus reprodukciós rátája (R) 1 körüli, mert ez nem így van.

Sőt, azt is elárulta, hogy már nem közlik az R értéket, mert a tesztkapacitás hiánya miatt nem tükrözné a valós járványügyi helyzetet. Az orvossal emellett beszélgettünk a német járványügyi kezelés sikerességének okairól, valamint a dél-koreai, osztrák, és természetesen a svéd útról is. Szóba került továbbá, hogy kikre és milyen esetekben a legveszélyesebb a vírus. Ezek szerint az idősebb, krónikus alapbetegséggel rendelkező, elhízott férfiak aggódhatnak a leginkább az új koronavírus miatt.

Mielőtt rátérnénk a koronavírus okozta globális járványra, indítsuk picit messzebbről a történetet! Mondja el nekünk és az olvasóknak, mit csinál egy epidemiológus, mi a feladata és a COVID-19 ebben hozott-e változást?

Nagyon egyszerűen azt mondhatnám: az epidemiológus arra próbál válaszolni, hogy miért betegek az emberek. Csakhogy ezt nem egyéni, hanem társadalmi szinten vizsgálja, azzal, hogy egyes emberek helyett emberek csoportjait nézi. Kik, mikor, hol betegednek meg? Erre próbálunk válaszolni, azért, mert azt gondoljuk, hogy akik, amikor és ahol megbetegedtek, azok körében, akkor és ott van valami oka a betegségnek, így ha ezt felderítjük, tudunk válaszolni az alapkérdésünkre. Mindezt azért tesszük, hogy ezeket az okokat, kockázatokat csökkentsük, illetve kiiktassuk, és a megbetegedéseket, az egészségkárosodást, a korai halálozást megelőzzük.

Az epidemiológus különböző csoportokat képez, és azt vizsgálja, hogy egy adott csoporthoz tartozásból megtudhatunk-e többet, mintha csak egy-egy embert vizsgálnánk. Minden ember különbözik ugyanis a másiktól, de mégis vannak olyan jellemzőink, tulajdonságaink, amelyek alapján valamilyen csoporthoz tartozunk. A legalapvetőbb jellemzők a nem, az életkor, a lakóhely és a foglalkozás, de végtelen sok csoportképző ismérv létezik, például a táplálkozási szokások, az egészségi állapot, hogy kapott-e egy adott betegség ellen védőoltást, és még hosszasan lehetne sorolni ezeket. Az egyik alaphelyzet az, ha egy csoportban sok olyan embert találunk, akinek ugyanaz a betegsége, míg egy másikban csak keveset. Mi a különbség a két csoport között, miért betegednek meg egyesek, és mások miért nem, és hogyan tudjuk a kockázatot csökkenteni?

Mitől egyediek a fertőző betegségek?

A fertőző betegségek számos különleges jellemzővel bírnak, amit nekem, mint epidemiológusnak figyelembe kell vennem. Például, hogy egy adott beteg kockázatot jelenthet másokra nézve, hiszen másokat is megfertőzhet. Gyakran előfordul, hogy valaki úgy válik fertőző forrássá, hogy nem is azonosítják, mert például nincsenek tünetei, mégis fertőz. Különleges még a fertőző betegségek epidemiológiájában a sürgősség. Daganatos vagy szívbetegségek kockázati tényezőinek vizsgálata akár évekig is tarthat, járvány esetén azonban az időablak napokban, sőt, néha órákban mérhető.

A járvány mindig hirtelen esemény, a kezelése nem rutin, hanem magasabb riasztási fokozatba kell kapcsolni.

A COVID-19-hez hasonló méretű járvány nem volt még a mi életünkben. Egy ilyen nagy járványt nem lehet a szokásos működési rendben megoldani. Ezért jönnek létre járvány esetén olyan szakértői csapatok, akik az adott járvány megfékezésére összpontosítanak. Ez történt a 2009-es H1N1 influenza-világjárványnál, vagy a makói kanyarójárványnál, amelyeknél én is részt vettem a védekezés irányításában, de voltak kisebb kórházi járványok is, amelyek kivizsgálása, megfékezése, elfojtása jelentős többletmunkát igényelt.

Ilyenkor a járványügyi szakembert úgy kell elképzelni, mint a bűnüldözésben a nyomozót: versenyt fut az idővel

és minden erejével azon van, hogy minél előbb megtalálja és semlegesítse az elkövetőt, azaz a kórokozót.

A járványügyi munka mégis elsősorban a megelőzésről szól. A járványügy akkor működik jól, ha a fertőzéseket, járványokat úgy tudja kezelni, felügyelet alatt tartani, hogy a lehető legkevésbé avatkozzon be az emberek mindennapi életébe, a gazdaság működésébe. Az elmúlt évtizedekben jól dolgoztunk, hiszen a nagyobb járványokat sikerült elkerülni, illetve úgy kezelni, hogy az ne zavarja meg túlságosan az életünket. Ezek azonban lényegesen kisebb kihívások voltak, mint a COVID-19. A XXI. századi járványügyi kihívásokhoz XXI. századi modern járványügyi rendszer és újfajta szemlélet szükséges: jól képzett epidemiológusok, velük szorosan együtt dolgozó multidiszciplináris csapatok (járványmatematikusok, mikrobiológusok, biostatisztikusok, kontaktuskutatók, népegészségügyi szakemberek), fejlett infrastruktúra, beleértve egy többszintű, koordinált járványügyi laboratóriumi hálózatot, informatikai infrastruktúrát és újfajta módszerek.  

Teljes cikk: Koronavírus: ha nem védekezünk jobban, kezelhetetlenül nagy járványhullám vár Magyarországra