Volt szerencsém az elmúlt másfél évben jó néhány emberrel beszélni, akik – családtagok, ismerősök, szakmabéliek – valamennyien jó ismerői Horváth Bélának. Nyugodtan mondhatom: nem egységes a megítélése. Sokan elképesztően tisztelik, mások teli torokból szidják, mi több, a legtöbbükben az imádat-utálat egyszerre van jelen. Egy biztos: senkit nem hagy hidegen.
A magyar biztosítási piac „nagy örege” – lehet, ezt minősítést ő kikérné magának – 2013-ban lépett le a színről, amikor le kellett mondania az általa indított CIG Pannónia igazgatóságának elnöki posztjáról. Mondhatni, kvázi nyugdíjba helyezte magát, sörfőzdébe, műgyűjtésbe és Pozsonyi úti bisztróba ölte energiáját. Most azonban néhány hete újból hallatott magáról, egyrészt megjelent önéletrajzi könyve, másrészt az utolsó biztosítós munkahelyén bekövetkezett változások miatt ismét aktivizálta magát.
Az elsősorban médiaguruként ismert Bayer József távozása szerinte nagy reményekkel kecsegtető fejlemény.
Horváth Béla tudja, mit beszél, hiszen a pályáját – édesapja nyomdokain haladva – még az akkor monopolhelyzetben lévő Állami Biztosítónál (ÁB) kezdte, de azután ennek az „iparágnak” szinte minden szegmensében megfordult, négy zöldmezős beruházású biztosító alapításában vállalt kulcsszerepet.
„Angliában már háromért lovaggá ütötte egy brit kollégámat a királynő, de nekem fontosabb az, hogy az új cégek gründolásával 4-5 ezer új munkahelyet teremtettem.”
Szóval az ÁB-nél még a daliás időkben kezd, amikor a pártvonalon jól fekvő Gerebenics elvtárs volt a biztosító első ember, akinek a felesége – jellemző a korra – sztahanovista csirkekopasztóként (!) lett „híres”. Béla, a monopolhelyzet 1986-os megszűnése előtt még nem a szakma sztárja, de már fontos ember, a Dél-Pesti igazgatóság vezetője, igazi megszállott munkamániás.
„A mostani, harmadik feleségem azt szokta mondani, hogy én harmincéves korom óta gyakorlatilag cölibátusban élek. Arra céloz, hogy a munka miatt nem sok időm jutott rá és a gyerekeimre. Alighanem igaza van, de én már csak ilyen vagyok, nem véletlenül lett a könyvem címe: Kelj korán, dolgozz sokat, találj aranyat!”
Kétségtelen, Horváth Béla azon kevesek egyike, akinek ez tökéletesen bejött.
Az ÁB és a Hungária után két évig készíti elő Fekete-Győr Andrással (a Momentum pártelnökének édesapja) a Gloria Biztosítót, majd az utolsó pillanatban cserben hagyja, mégis inkább a hazai piacon akkor lábát megvető NN-hez igazol második embernek. A holland céggel elképesztő sikereket ér el, messze-messze hamarabb fordul nyereségesbe a cég, mint amire bárki is számíthatott.
Nem akart alkalmazott maradni, tulajdonrész kellett neki
„Aad Jacobs, az NN akkor első embere meghívott minket magához egy rövid látogatásra, amiből aztán egyórás beszélgetés kerekedett. Szerintem csak meg akart minket »fogdosni«, látni, hogy valóban hús-vér emberek vagyunk, annyira kiemelkedően produkált a magyarországi cég – nosztalgiázik büszkén.”
Akkoriban – kilencvenes évek közepe! – havi másfél milliót keres, mégsem elégedett.
„Tudom, nagyképűen hangzik, de higgyék el nekem: ameddig az ember nem keres havi ötmillió forintot, addig nem tudja, milyen kevés pénz az – mondja, célozva arra, hogy az ember igényei a jövedelménél is gyorsabb ütemben nőnek.”
A teljes cikk: Amíg az ember nem keres havi 5 milliót, nem tudja, milyen kevés pénz az
