Mit gondol, megismétlődhet a 2008-as gazdasági világválság?

Nem látom, nem látjuk esélyét annak, hogy sor kerülhet a 2008-as banki tragédiasorozatra. Persze jóslatokba bocsátkozni sem akkor nem lehetett, sem pedig most. Ám jelenleg minden jel arra mutat, ilyen formában nem kell veszélyre számítani. A bankrendszereket a biztonság jellemzi, komplexebb a működésük, mint egykor volt. Azok a Wall Street-i sztorik, amelyekről majd mesélek, ma már elképzelhetetlenek, olyan mintha csupán mese lett  volna. Teljesen átalakult a pénzpiaci szabályozás. Nekem is fordulópont volt az életemben 2007-2008. Utólag persze könnyű okosnak lenni.

Minden héten mást hallani, sokan vészharangot kongatnak. Ön ezt külföldről „élesben” hogyan látja?

Ismétlem: ebben a percben azt mondom, nem fenyeget pénzintézeti világégés. Egész egyszerűen azért, mert bankká alakultak a korábbi ilyen-olyan pénzügyi tevékenységet végző intézmények. Jóval tisztább, egészségesebb lett a bankrendszer. Nem is emlékszem olyan időszakra, hogy az amerikai bankok ennyire stabilak és „egészségesebbek” lettek volna egykor, mint most, hiszen igen erős körülöttük a szabályozás. A részvényeseinek pénzét például már nem tehetik kockára, nem spekulálhatnak azzal. Persze nem gondolom azt, hogy valamilyen válság nem lesz.

Nocsak. Mégis?

Más jellegű előfordulhat, hiszen válság gyakran van. Előbb-utóbb jön egy másik buborék, amely még nem látszik.

Milyen buborékot vizionál?

Szerintem ezzel a hatalmas pénzmennyiséggel, amit kinyomtattunk lesz a probléma, hiszen brutális mértékűre duzzadt ezáltal a hitelállomány. Elsősorban az Egyesült Államokra gondolok, de Kína sem kispályás, az adósságállomány tekintetében.

A világon összesen 178 ezer milliárd dollárt tett ki az adósságállomány tavaly nyáron. Ez megduplázódott 2008-hoz képest.

Ez a hatalmas összeget a háztartásoknak, a vállalatoknak és a kormányoknak sikerült felhalmozni – legalábbis egy S&P-tanulmány erre világít rá.

Mit lehet tenni ez ellen?

Ahhoz, hogy ez a hatalmas hitelmennyiség apadjon, ahhoz globális gazdasági növekedésre, illetve inflációra lenne szükség. Ez utóbbi két százalék körül alakul, de a GDP bővülési üteme jóval lassúbb, mint 2008 előtt volt. Sőt: mindehhez hozzájön egy folyamatosan emelkedő deficit is. Arról már nem is beszélek, hogy világszinten öregszik a társadalom. Ezekkel a problémákkal szembe kell nézni. Mindezek összességében vezethetnek egy újtipúsú globális problémához, tehát máshoz, mint egykor.

Pedig közgazdászok hada az íróasztal mögül próbálja megfejteni, hogy mi okozta a 2008-as botrányt. Ön ekkor már a Wall Streeten dolgozott, a gyakorlatban mit tapasztalt, hogyan jutottunk idáig?

Ha megvizsgáljuk az Egyesült Államok történelmét, akkor a „lázak” sorozatát látjuk. Ezüstláz, aranyláz, olajláz, ingatlanláz. Ez utóbbi vezetett a 2008-asvilággazdasági válság kitöréséhez. Ennek is több okát látom. Az egyik, hogy az elmúlt 40 év során átlagosan – éves szinten – 15 százalékkal emelkedtek a lakásárak, méghozzá stabil mértékben, alacsony kamatkörnyezetben. A másik tényezőt kissé messzebbről kell megközelíteni.

Vágjunk bele…

A nyolcvanas években jelentek meg a számítógépek a bankokban, így lehetővé vált a pénzmozgás modellezése. Ez nem kis feladat volt, hiszen az USA-ban több mint tízezer pénzintézet működött ebben az időben, mint mondtam, a szabályozás hiányossága miatt, döntő többségben kisebb, helyi pénzintézetek.

Ha egy bankár hitelt adott a lakásvásárláshoz, akkor személyesen ismerte a kérelmezőt, mindent tudott az életéről, a családjáról.

Ekkor még a piaci környezet kedvező volt például egy 360 havi hitelkihelyezéshez. Ez az összeg rögtön meg is jelent a cash-flow-ban, hiszen bekerült a bank portfoliójába. Igen ám, de a hitelintézet csak tőkeemeléssel tudott növekedni, hiszen ha minél nagyobb a tőke, annál magasabb a kihelyezhető hitelállomány. És itt jött a számítógépek szerepe.

Mire gondol? 

A bankban az informatikai fejlődésnek köszönhetően modellezhetővé vált, hogy a hitelfelvevőnek mekkora az esélye a fizetésre, ha egy hurrikán elviszi a házát, vagy elveszti az állását, netán felbomlik a házassága. Abban a pillanatban, ahogy modellezhetővé válik egy-egy életút, a bankban azt mondhatják, hogy ez már nem egy személyre szóló hitel, hanem csupán egy cash-flow.

A hitel könnyebben eladhatóvá vált?

A pénzintézet „saját kezét mosva”, simán eladhatta a hitelt egy másik banknak, legyen az vagy magán, vagy állami. Viszont ha egy-egy hitel rizikósabb volt, akkor az a Wall Streeten kötött ki, hiszen minél kockázatosabb a hitel, annál magasabb a kamata. Igen ám, de 2000 környékén kipukkadt az ingatlanbuborék és elkezdtek csökkenni a kamatok. Ekkor öt nagybank osztozott a főszerepen: a Goldman Sachs, a Morgan Stanley, a Merrill Lynch, az elhíresült Lehman Brothers, illetve a Bear Stearns voltak ezek. A befektetők emiatt kiutat kerestek, hogy honnan, miből lehet újabb és újabb hozamot generálni. És egyre rizikósabb ügyletekbe mentek bele.

A teljes cikk: Félistenek közt: így éltek a Wall Street igazi farkasai