Könnyen érthető, de fejlett védelmi megoldások nélkül nehezen elhárítható módszert követnek a bizalmas információk ellopására utazó kiberbűnözők. Cikksorozatunk előző részeiben áttekintettük, milyen galibával jár, ha illetéktelenek rendszergazdai jogosultságokat szereznek, illetve megvizsgáltuk, hogyan is okoz ez komoly fejfájást a vállalatoknak. Jelen írás a privileged identity theft, vagyis a kiemelt felhasználói azonosító-lopás bevett sémáját tárja fel.
Négy, viszonylag jól elkülöníthető fázisra osztható ez a támadási forma. Mindenekelőtt külső felderítést végeznek a kiberbűnözők, majd az így beszerzett információ révén megvetik lábukat a célpont rendszerében. A hálózatba való beágyazódásuk után már belső felderítő tevékenységet folytathatnak, végül pedig sor kerül a megszerzett jogosultságok kiterjesztésére (privilege escalation).
A határok felderítése és behatolás
Az első lépés a megfelelő áldozat megkeresése. Akadnak ugyan példák a rendszergazdák kívülről való tőrbe csalására is, de többségük elég éber ahhoz, hogy az ismeretlen irányokból érkező próbálkozásokat különösebb gond nélkül elhárítsa. Éppen ezért a támadók szinte mindig egy "puhább" személyt keresnek, valaki olyanra vadásznak a szervezetben, aki IT-biztonság tekintetében kevésbé képzett és figyelmes.
A különböző helyekről, jellemzően közösségi oldalakról összegereblyézett információkkal, valamilyen social engineering technikát alkalmazva jutnak egyre közelebb a privilegizált accountokhoz. Jelszóhalász (phishing vagy még inkább spear-phishing) módszerek segítségével próbálják meg becsapni a gyanútlan felhasználókat, jellemzően e-mailben, azonnali üzeneteken vagy közösségi hálózatokon keresztül.
A siker érdekében a hekkerek egyre kevésbé általános, mint inkább célzott támadást alkalmaznak. A kiszemelt alkalmazott környezetéről összeszedett információk felhasználásával megtévesztően eredetinek tűnő üzenetet küldenek. Ezzel verik át a gyanútlanokat, akik azt hiszik, hogy valódi kollégájuktól, főnöküktől kaptak kérést, kérdést.
Minden esetben arra próbálják meg rávenni őket, hogy értékes adatokat, például bejelentkező információkat osszanak meg velük, vagy pedig kattintsanak egy csatolt dokumentumra vagy beágyazott linkre. Utóbbi esetében a nem kellően védett eszköz nyitottá válik a kiberbűnözők számára, akik valamilyen malware-t – például billentyűleütéseket rögzítő keyloggert - telepítve kapnak hozzáférést az adott számítógéphez, tablethez, okostelefonhoz. Innen pedig már gyerekjáték a rajta tárolt azonosítók és egyéb adatok ellopása.
Olvass tovább:Így jönnek be a hekkerek a hálózatba
