Az új kormányzati negyed kialakításáról számos, elsősorban politikai tartalmú nyilatkozatot olvashattunk az elmúlt hónapban. De hogyan válaszolna vajon egy nemzetközi összehasonlítással rendelkező ingatlanpiaci szakember (választópolgár) e több százmilliárd forintos kérdésre? Vannak-e jó külföldi példák?
Valóban a helyszínválasztás a legfontosabb kérdés? Hogyan menedzselhető szakmailag egy ekkora volumenû projekt? – kérdeztük Michael Smithinget, a Colliers International ügyvezető igazgatóját, illetve a cég két vezető tanácsadóját, Hidasi Jánost, és Saly Miklóst.
Politikai, katonai krízishelyzetek (második világháború, Washington) illetve új fővárosok építése és új politikai formációk kialakulása kapcsán (német újraegyesítés, EU) merül fel általában egy új, koncentrált kormányzati negyed - szervezeti struktúra, és az azt kiszolgáló ingatlanok – létrehozására való igény.
A történelmi kormányzati negyedünk a világháború alatt pusztult el, majd az újjáépítés után jórészt a Lipótvárosban kezdett dolgozni a magyar kormány. A kihalt utcák gyors közlekedési lehetőséget biztosítottak a szolgálati autó számára. A rendszerváltáskor még magától értetődőnek tûnt, hogy a várba költözzenek vissza a minisztériumok, de hamar kiderült, hogy az inkább idegenforgalmi központtá kialakított várnegyed nem alkalmas a kormányzati funkciók kiszolgálására. Végül csak a Sándor-palota került felújításra a köztársasági elnök számára, és a Parlament közvetlen közelében fekvő palotákat szemelték ki a további fejlesztésre. A további elképzelések túl nagyszabásúnak bizonyultak még a maguk korában is. A most szóban forgó alternatívák – a Nyugati és a Déli pályaudvar, valamint a Lágymányosi hídtól délre eső Duna-part - előnyeiről, hátrányairól szóló vitáról is sokat hallhatunk.
Kevesebb szó esik viszont arról, hogy a költségvetési megszorítások miatt tervezett, illetve megkezdett kormányzati, államigazgatási reformok, mit is jelentnek humánerőforrás, szervezési, információ- és adatkezelési, logisztikai, üzemeltetési és nem utolsó sorban objektum- és személyvédelmi szempontból – mutatott rá Michael Smithing.
Ezeknek a feltételeknek, igényeknek a nélkülözhetetlen feltárása után – amely egy professzionális ingatlantanácsadó és –hasznosító vállalat szakembereinek akár több éves munkát jelenthet – lehet csak optimális döntést hozni. Különösen, ha figyelembe vesszük azt az adottságot is, hogy az ilyen jellegû átalakítások sohasem tekinthetők statikusnak, véglegesnek, azaz a hazai politikai, közigazgatási életben – mondjuk egy kormányváltás kapcsán – újabb szempontok szerint hirtelen megváltozhatnak az igények.
Egyáltalán jó ötlet-e koncentrálni a kormányzati és államigazgatási épületeket, vagy inkább decentralizálni kéne? Mekkora hangsúlyt kapjanak a biztonsági-, személy és objektumvédelmi kérdések? Sajnos aktuális kérdés ma már, hogy az előre jelezhető biztonsági fenyegetettséggel kalkulálva vajon a kormányzati negyed szerves része maradhat-e hosszú távon a városnak?
Ha ezekre a funkcionális, szervezési, logisztikai, biztonsági, és nem utolsó sorban közlekedési kérdésekre sikerül optimális válaszokat találni, akkor jutottunk el a projekt szûkebben vett ingatlanpiaci vetületéhez, és a legkedvezőbb megoldás kiválasztásához. A szakemberek szerint ez nem csak egy azonnali új beruházás lehetne, hanem akár a mostani kormányzati ingatlanok kereskedelmi értékesítése, és átmeneti viszont bérlete a professzionális ingatlan hasznosító cégektől – ezzel időt is nyerve a projekt optimális megtervezéséhez -, vagy akár még az is szóba jöhet, hogy a klasszikus iroda piacon keressenek megfelelő, modern és funkcionális infrastruktúrát.
A radikális váltás, átköltöztetés miatt hirtelen megürülő – mintegy 100 millárdos értékû - kormányzati ingatlanvagyon hasznosítása ugyancsak nem kis szakmai kihívás – hívják fel végül a nem mindennapi projekt kulcskérdéseire a figyelmet a Colliers International szakemberei.
(O|G|H - Orbán Róbert)
