Vannak olyan becslések, amelyek szerint az elmúlt száz év technológiai fejlődése nemcsak a híres Moore-törvényt (miszerint a mikroprocesszorok teljesítménye körülbelül kétévente duplázódik) dobja a szemetesbe, hanem egyenesen egy exponenciális robbanás elé nézünk, kezdi Dr. Lovászy László ENSZ-szakértő, foglalkoztatáspolitikai kutató az elemzését.
Van olyan is, aki szerint a következő 100 év technológiai fejlődésének mértéke az elmúlt 20 000 évét (!) is túlszárnyalja. Elég, ha csak az okostelefonok eddigi teljesítménynövekedésére gondolunk. Ma már egy-egy újabb okostelefon-generáció bevezetésekor az első hétvégén eladott példányok összteljesítménye akár 20-30-szorosa az 1990-es években a világon működött összes személyi számítógép teljesítményének.
És akkor még nem is említettük az amerikai hadsereg számára dolgozó DARPA legújabb fejlesztéseit sem a különböző, immáron az ember és az internet közvetlen kapcsolatát megteremtő implantátumok terén. Mielőtt a sci-fi filmeket felidéznénk, és mosolyognánk ezen, vegyük észre, hogy ez sem előzmény nélküli...
Munkaerőpiaci hiányosságok
Az USA munkaerő-piaci adatai azt mutatják, hogy 2000–2010 között a meglévő munkaerőnek csak a töredéke (1 százalék alatt) volt képes átmenni – akár átképzéssel – az IT-szektorba. Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy ez a szektor ugyan nagyon dinamikusan nő (2022-ig mintegy közel 20 százalékkal bővül az IT-szakemberek iránti kereslet), azonban még ezzel együtt is csak a munkavállalók 3 százalékát fogják kitenni ezek a szakemberek.
Kutatások alátámasztják azt is, hogy a telefon (kommunikáció) és a gépesített járműpark (logisztika) tömeges és olcsó megjelenését követően – mindezek ellenére – a dolgozók termelékenysége relatíve folyamatosan csökken(t) Nyugaton az 1960-as évektől kezdve. Néhány évtizede még évente 4 százalék körül nőtt a termelékenység, ez ma már bőven 2 százalék alatt van.
Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a mesterséges intelligencia (keresőszolgáltatások, adminisztrációs ügyek, banki ügyintézés stb.) is kezd túllépni a termelésben való eddigi, a humán munkavállalót „kiegészítő” szerepén, ezért viszont gyakorlatilag az ember helyébe lép a monoton, repetitív, ámde magasabb végzettséget igénylő munkakörökben is. Így már nem beszélhetünk a munkaerő termelékenységéről, legfeljebb a termelés hatékonyságáról, ami már gyakorlatilag üzemgazdaságossági kérdés.
-----------------
