Az Iszlám Államot a története csúcsán nemcsak a fél Közel-Kelet meghódítása és a véres terrorakciók tették hírhedtté, hanem az online terrorpropaganda terén korábban nem tapasztalt profizmusuk is. A világ eleinte megdöbbenve állt a jelenség előtt, de utána a csatatér mellett a kibertérben is sikerült visszaszorítani az IS-t.
Ebben kulcsszerepe lehetett az ARES nevű amerikai elitalakulatnak, amely az USA történetének egyik legnagyobb kiberoffenzíváját indította meg az online terrorizmus ellen. Ez a hadművelet vízválasztó volt, azóta is példaként tekint rá az amerikai kiberparancsnokság. Az USA azóta egyre támadóbban lép fel a kibertérben, ami tudatos erődemonstráció, de a kritikusok szerint félő, hogy éppen ez az agresszió vezet a kiberhadviselés eszkalálódásához.
Az Iszlám Állam (IS) története jól ismert: a kétezres évek elején az al-Káida szövetségeseként indult terrorszervezet egy évtizeddel később, 2014-re ért a csúcsra és vált de facto állammá Irak és Szíria területén. Majd fokozatosan visszaszorult és elvesztette minden korábban megszerzett területét: 2017 végére gyakorlatilag megszűntek Irakban, 2019 márciusában pedig Szíriában is kihirdették a legyőzésüket. Ennek ellenére nem olyan könnyű teljesen megszabadulni tőlük, és a mai napig nem tűntek el teljesen.
Elsősorban a különös kegyetlenséggel véghez vitt kivégzéseik miatt váltak hírhedtté, de ezt az tette lehetővé, hogy minden korábbinál ügyesebben használták az internetet. A nevükben elkövetett európai és amerikai terrortámadások idején, a titkosítási vita hevében általában az került előtérbe, hogyan használtak titkosított csetalkalmazásokat a kommunikációjukhoz.
Az igazi újításuk azonban nem ez volt, hiszen más terrorcsoportok is jelen voltak és kommunikáltak már online. Az IS volt azonban az első, amely fegyverként használta az internetet azzal, hogy korábban soha nem látott online propagandahadjáratot indított. (Klasszikus kiberhadviseléssel is próbálkoztak, de a mezei oldaleltérítések szintjén megragadt, primitív hekkertámadásaik nem sok vizet zavartak. A legharsányabb hekkeléseket végrehajtó csoportról pedig ki is derült, hogy valójában nem az IS-hez kötődő hekkerek álltak mögötte, hanem egy magát iszlamistának kiadó orosz csapat.)
Az IS terroristái profin összerakott toborzófilmeket, hatásvadász videókat, saját hírügynökséget és mobilos híralkalmazást, online magazint és tévét működtettek, és (eleinte) aktívan használták a mainstream közösségi médiát, hogy elárasszák a netet a propagandaüzeneteikkel. Olyan információs hadviselést folytattak, amely korábban és azóta is inkább államokra volt jellemző.
Ez az újfajta fenyegetés az IS visszaverésén dolgozókat is új kihívások elé állította. A kezdeti sokk után a nagy online platformok el is kezdték irtani a terrorista tartalmakat, és az IS netes jelenléte némileg vissza is szorult. De ez valójában csak tüneti kezelésnek bizonyult. Ezért az amerikai kiberparancsnokság és a Nemzetbiztonsági Ügynökség létrehozott egy (akkor még) titkos csoportot Joint Task Force ARES néven – ennek magyarul a becsületes neve ARES összhaderőnemi alkalmi harci kötelék lenne, de maradjunk most csak annál, hogy ARES. Az elitcsapat által levezényelt hadművelet, az Operation Glowing Symphony (Ragyogó Szimfónia hadművelet) az amerikai hadsereg egyik legnagyobb és leghosszabb támadó kiberkampánya volt, és fontos mérföldkő az amerikai kiberhadviselés történetében.
