Még mindig sok a kérdés a GDPR bevezetésével kapcsolatban; ezúttal a kevésbé szem előtt levő személyes adatok jelentette veszélyt vizsgáljuk meg. Elmúlt az összeurópai személyesadat-védelmi reguláció bevezetésének határideje, de a GDPR-t beburkoló köd még mindig nem oszlott fel teljesen. Az egyik ilyen terület a ritkán használt adatok felismerésének és a reguláció szellemében való kezelésének problémája.
Márpedig az EU-s büntetések elkerülésének egyik fontos eleme a szervezet által kezelt adatok pontos ismerete. Elengedhetetlen, hogy tudjuk: hol, milyen információval, miként dolgozik az adott szervezet – és meddig őrzi meg azt. Az adatbázisok egy része triviálisan adja magát, ilyenek például egy szolgáltatás bejelentkezőazonosítóit taroló adathalmazok. De mi a helyzet a kevésbé szem előtt levő személyes információkkal? Ezeket ugyanis jóval nehezebb felkutatni.
Jóval könnyebbé válik a feladat, ha ismert, mit is keresünk valójában.
Kihűlő érdeklődés
Igen egyszerű a szemléletes adathőmérő modell mögött álló elmélet. Frissessége és fontossága szerint osztályozza az információt, a forró adattól a spektrum másik végét záró fagyott adatig. Egy adott információ létrejöttekor forró adatnak minősül, idővel pedig elkezd “kihűlni”, azaz veszít frissességéből és/vagy fontosságából.
Forrónak a legaktívabb információ számít, amely életciklusa legelején jár. A rajta végzett tranzakciók jellemzően napi szintűek. Ezzel szemben a meleg adat már más kategóriát képvisel. Ugyan még mindig viszonylag gyakran használják, de inkább a havi vagy negyedéves jelentések készítéséhez szükséges.
Tovább a teljes cikkhez: Ez is GDPR. Aknák a hideg és fagyott adatokban
