A huszonévesek csaknem 60 százaléka, a harmincasoknak pedig majdnem egyharmada szüleivel együtt lakik – derült ki egy friss felmérésből. Miért nem tudnak elköltözni a mai Y-generációsok? Norbert 32 éves, elektromos karbantartó mérnök egy autóipari cégnél. Az édesanyjával él egy vidéki kisvárosban egy 64 nm-es lakásban.
Édesapja elhagyta őket, mikor ő még kisgyerek volt. Anyukája egyedül nevelte két fiát, majd férjhez ment, szinte idősebbik fiának házasságkötésével egy időben. Férje kamionos, nagyon ritkán van otthon, és akkor elég sokat iszik. Fiával jól megértik egymást. Norbi, ha látja, hogy anyja fáradt, kitakarítja az egész lakást, sőt, van, hogy megfőz. Az anyja pedig nagyon barátságos, előzékeny volt, amikor Norbi elhozta bemutatni neki Vivient, az egyik munkatársát. Igaz, annak már 6 éve. Sajnos nem lett belőle párkapcsolat, Norbinak azóta sincs senkije, de úgy gondolja jobb otthon, mert legalább nincs egyedül.
Norbi esete nem egyedi. A KSH statisztikái szerint 1990 óta folyamatosan növekszik a felnőtt gyerekek száma - míg 1990-ben 459 ezer 20-39 év közötti fiatal felnőtt élt a szüleivel, addig 2001-re számuk megduplázódott, 819 ezerre nőtt, s a felmérés idején valahol 883 ezer körül forgott a mamahotelben élő felnőttek száma. Míg 1990-ben 16 százalék, a 2011-es népszámlálás idején már 31 százalék volt a felnőttként szüleikkel élők aránya.
Tovább a teljes cikkre: Ciki vagy nem harmincasként mamahotelben élni?
