Bereczki Enikő generációs szakértő lerántja a leplet a médiából és egy szűk rétegből megismert Y-generációs jellemzésről. Két generáció pályakezdő tapasztalataiból szemezget. Sokszor éri kritika az ipszilonokat miszerint önzők, nem hajlandóak elég keményen dolgozni, extra elvárásaik vannak a munkahelyen ...
... (ez zömében azt jelenti, hogy az előbbi generációkkal ellentétben törekszenek a munka-magánélet egyensúlyára, az igényes és egészséges munkakörnyezet inspirálja őket). Pedig az ő pályakezdésük, felnőtté válásuk útja sem rózsákkal párnázott. Tari Annamária (Generációk online )szerint az Y és Z generáció tagjairól hajlamosak vagyunk azt gondolni, nekik már sokkal könnyebb minden. De a pszichiáter szerint ez nincs így:
„Elvesztett a felhőtlen gyerekkor és fiatalkor, és mindez nem pótolható a pillanatok online megosztásának múló örömével. Nem virágos rét, hanem kemény akadálypálya ez. Ha segíteni akarunk, akkor meg kell érteni mindazt, amivel a digitális generációk szembenéznek. Ami nem feltétlenül az, amit mi képzelünk."
Nap, mint nap tapasztalom, hogy ez az akadálypálya mennyire nehezített a magánéletben és a munkahelyen is. Most ez utóbbira szeretnék fókuszálni, mégpedig a pályakezdő ipszilonokra. Egy középosztálybeli értelmiségi lány teljesen átlagosnak is tartható küzdelmeit mutatom be párhuzamba állítva az édesanyja nemzedékéhez tartozó Ildikó (52 éves, tehát idősebb X-generációs) fiatalkori tapasztalatait is szemléltetve.
"A gyakornoki munkahelyek futószalagon jöttek-mentek, mint a Sushi-bárban a kaja"
Pálma (25) egyetem mellett kezdett el dolgozni, eleinte csak fél évet, majd fél évig újra jobban a tanulmányaira koncentrált. Elsős egyetemistaként - mivel szüleivel lakott – még nem szorult rá arra, hogy dolgozzon.
szerző: Bereczki Enikő, ifjúsági és generációs szakértő generationdilemmas.com
A teljes cikk a panpeterstop.blog.hu-n olvasható.
