Venezuelában másfél évtizedig bírta a pszeudojóléti olajszocializmus, de úgy tűnik, a szocialista rezsimnek sikerül kivégeznie az ország utolsó talpon maradt szektorát, az olajipart is. Évtizedes kivéreztetés, korrupció, politikai tisztogatások, az utóbbi időben pedig éhezés: a venezuelai állami olajcég, a PDVSA sztorijában nagyjából minden hibát sikerült elkövetni...
... ami a nagykönyvben meg van írva, sőt olyanokat is, amik épeszű embernek eszébe se jutnának.
Adott egy közepesen fejlett ország, amelynek rengeteg olaja van, sőt igazából az olajon kívül nagyon mása nincs is, az olajkitermelés pedig állami monopólium, és ennek a bevételeiből finanszírozzák azokat a szociális programokat, amely a rezsimet hatalmon tartja. Mit tesz egy felelős vezető ebben a helyzetben?
Ha esetleg arra tippelt, hogy szétveri a nemzeti olajcéget, akkor ön minden bizonnyal a bolivári szocialista forradalom ideológiailag legképzettebb vezetőihez hasonlítható korszakos zseni. Ugyanis Venezuela vezetése pont ebben a helyzetben pont ezt tette, példát mutatva ezzel önsorsrontásból a világ minden rezsimjének.
Venezuela a világ legnagyobb ismert olajtartalékával rendelkezik, ám az utóbbi hónapokban az állami olajcég, a Petróleos de Venezuela (PDSVA), és rajta keresztül a nagyrészt olajból finanszírozott venezuelai állam is nagyjából (technikailag) csődbe ment.
A dologhoz persze kellett az olajár csökkenése, illetve az állami olajcéget átszövő korrupció is, de mindenekelőtt azért az ország vezetésének szűklátókörűsége okolható azért, hogy sikerült idáig eljutni. Az olajcégre az utóbbi két évtized során hiába tekintettek aranytojást tojó tyúkként, valahogy elfelejtették megetetni, amiből az lett, hogy mára szó szerint éhezik az olajszektor. És hiába a világ legnagyobb olajkészlete, ha a PDVSA kivéreztetése miatt a szektor ma már konkrétan veszteséget termel az országnak, a talpra állítása pedig még egyszer annyi pénzbe kerülne, amennyivel Venezuela lóg nemzetközi hitelezőinek.
28 éves mélypont
Venezuela évek óta végeláthatatlan gazdasági és politikai válságban tengődik, általános a hiány az alapvető árukból, az infláció meghaladja a 2000 százalékot, néhány havonta kitör egy-egy, végül erőszakba fulladó tüntetéshullám, miközben a kormány mindenért az imperialistákat okolja, és alkotmányos manőverezéssel és karhatalmi erővel fojtja el az amúgy kibékíthetetlennek látszó belharcai miatt egyébként is töketlen ellenzéket. Helyszíni riportok szerint egy teljesen bizarr disztópia lett az ezredfordulón kezdődött szocializmusból, és az egyetlen oka, hogy az egész kóceráj nem omlott még teljesen össze, hogy olajuk azért mégis csak van.
Tovább a teljes cikkre: Aranytojást tojó tyúk fektette meg az egész országot
