A mesterséges intelligencia fejlődésével új típusú mellékkereseti lehetőség jelent meg: egyre többen vállalnak úgynevezett AI-tréneri feladatokat, vagyis saját hangjuk, mozgásuk, arcképük, illetve a mindennapi tevékenységeik rögzítésével szolgáltatnak adatokat különféle AI-modellek tanításához. Az ilyen munkákért olykor néhány tíz, máskor akár több száz dollárt is fizetnek, attól függően, milyen típusú felvételre vagy megfigyelésre van szükség.
Pénzzé tehető identitás?
A jelenség mögött az áll, hogy a technológiai cégek számára egyre nagyobb kihívást jelent valóban használható, friss és emberi eredetű adatokhoz jutni. A nyílt interneten elérhető tartalmak egy részét már korábban feldolgozták, ráadásul az online térben egyre több az AI által generált anyag, ami tovább rontja a tanításra alkalmas adatbázisok minőségét. Emiatt felértékelődtek azok a platformok, amelyek közvetlenül emberektől gyűjtenek adatokat, például hangmintákat, mozgásfelvételeket vagy munkafolyamatokról készült videókat.
Az ilyen adatpiacterek valójában új típusú digitális munkaközvetítőként működnek. A felhasználók egyszerű feladatokat kapnak: például rögzítsék, hogyan sétálnak, futnak, takarítanak vagy dolgoznak, esetleg viseljenek speciális kamerákat és szenzorokat munka közben. Ezekből az anyagokból később robotikai vagy mesterségesintelligencia-rendszereket tanítanak. Egyes szereplők már kifejezetten arra készülnek, hogy nagy mennyiségű, valós emberi viselkedést leképező adatot értékesítsenek a robotikai ipar számára.
A piac növekedését az is hajtja, hogy a humanoid robotok fejlesztése óriási mennyiségű gyakorlati adatigényt támaszt. A cikkben idézett becslések szerint a robotikai és adatcímkézési piac a következő években jelentősen bővülhet, miközben az iparág szereplői már most is sokszorosára növelik az évente begyűjtött tréningadat mennyiségét. Ez arra utal, hogy az emberi test, mozgás és viselkedés megfigyelése nem átmeneti trend, hanem formálódó iparág lehet.
A lehetőség ugyanakkor komoly adatvédelmi és etikai kérdéseket vet fel. Sok esetben ugyanis nem pusztán általános viselkedési mintákról van szó, hanem biometrikus adatokról: arcról, hangról, mozgásról, amelyek hosszú távon is azonosításra alkalmasak lehetnek. Egy ma olcsón átadott hangminta vagy videófelvétel évekkel később is felhasználható lehet valamilyen rendszerben, miközben a résztvevők gyakran olyan szerződéseket fogadnak el, amelyek széles, nehezen visszavonható jogokat biztosítanak a cégeknek.
A veszélyek között gyakran említik a deepfake-tartalmak terjedését, a személyazonossággal való visszaélést, illetve azt, hogy az emberek sokszor nincsenek tisztában azzal, valójában milyen értéket képviselnek a saját adataik. Különösen aggályos, hogy sok beszámoló szerint elsősorban a gazdaságilag kiszolgáltatottabb régiók lakói vállalnak ilyen feladatokat, ami hosszabb távon akár az adatokra épülő új típusú kizsákmányolás irányába is elmozdíthatja a piacot.
Az is figyelemre méltó ellentmondás, hogy miközben a médiacégek és tartalomelőállítók sok esetben nem kapnak ellenszolgáltatást azért, hogy munkáikat AI-rendszerek tanítására használják, addig az egyéni identitás, a nyers emberi jelenlét és viselkedés már közvetlenül pénzzé tehetővé vált. Ez alapvetően rajzolhatja át azt, mit tekintünk értéknek a mesterséges intelligencia korszakában: könnyen lehet, hogy a jövő egyik legkeresettebb „nyersanyaga” maga az ember lesz.
| ÜHI via AI & Média Future
