Oroszország képtelen volt menedzselni a gázháborút. Az önsorsrontás jelképévé vált, ahogyan pazarolva és szennyezve, fáklyázza a kitermelt gázt, egyetlen „szerencséje”, hogy mivel immár olcsó a gáz, ezen nincs akkora pénzügyi vesztesége. De a háborúnak nincs vége.
Szakadnak a gázárak. Az elmúlt hónapokban mindenki megismerte a 200-250 euró/MWh-s jegyzéseket, így már el tudjuk helyezni annak az értékét, hogy a holland TTF közeli havi jegyzése (november) is 100 euró/MWh alatt van (írásunk idején 97 euró az ár), de a napközbeni gáz csak 33 euró és a másnapi is csak 34 euró.
Érdekesség, hogy a megelőző napon (október 24.) több gázzal kapcsolatos tőzsdei jegyzés is negatív tartományban zárt, vagyis egyes befektetők azért fizettek, hogy csak valaki vigye már el a földgázukat.
Mindez nem ismeretlen jelenség a földgáz piacán, vagyis az azonnali (spot) piac akár ennyire is el tud szakadni a középtávú jegyzésektől. Az árak itt láthatók.
Hogy fordulhatott ilyen rövid idő alatt ekkorát a világ? Egy évig volt egy tökéletes viharnak nevezett jelenség, amikor minden a gázárak emelkedése mellett szólt (elmaradt beruházások, geopolitikai feszültségek, nagy kereslet a Covid után, orosz kínálat-szűkítés). Mint látni fogjuk, most ezzel éppen ellentétes tényezők erősítik egymást.
Az egyik energiakereskedő forrásunk szerint a sokat ostorozott gázpiacon azért az is jellemző, hogy a gáz ma még inkább fizikai termék, és nem pénzügyi, ellentétben például az árampiaccal, vagyis a környezet változása gyorsabban módosíthatja a hangulatot.
Európa mindenesetre kezd magához térni az orosz zsarolásból.
Elsősorban az európai tárolókról szóló hírek nyugtatták meg a piacot. Mint a KYOS adatai mutatják, nem pusztán arról van szó, hogy 93,6 százalékos töltöttséget értek el az európai tárolók, de arról is, hogy az LNG-terminálok kapacitásai ma is 70 százalékban ki vannak használva, vagyis jön a gáz. Az LNG-tankerek gyakorlatilag sorban állnak a termináloknál, Kína és más ázsiai államok most nem szívják el a kínálatot.
Emellett meleg is van, és a magas árak miatt beindult az a tisztítófolyamat, hogy mindenki csökkenti a keresletét, ez Magyarországon is igaz, a rezsiébredés után.
Összességében nem túlzás azt állítani, hogy legalábbis átmenetileg az oroszok beestek a két szék közé, ahogy mondani szokás, most éppen se pénz se posztó, vagyis már nem csak arról van szó, hogy mennyiségeket képtelenek eladni, de arról is, hogy a megmaradt szűk értékesítésért magas árat sem tudnak elkérni.
Az oroszok tárolói tele vannak, a modern önsorsrontás jelképeként kénytelenek nagy veszteséggel és környezetterheléssel a szabad levegőn elégetni (elfáklyázni a gázt), a termelésüket – ellentétben az olajjal – pedig egyáltalán nem tudják a morális kérdésekből „problémát nem csináló” Kínának, vagy Indiának eladni.
Ám a történetnek nincs vége. Ha hosszabb távú meteorológiai előrejelzéseket nézünk, például az idén elhunyt Dávid Mihály nyíregyházi meteorológus híres Dávid-naptárát, amely itt nyomon követhető a Blikk cikkében, akkor jól látható, hogy Dávid megjósolta az enyhe októbert, de nagyon hideg november végét és december elejét prognosztizált.
Ha pedig előbb jön a fagy, majd jövő áprilisban felmerül, hogy a következő szezonra miként töltsük meg a tárolókat, az ár megint kilőhet az égbe.
| Forrás: telex.hu
