Az adatok mérése és megosztása elengedhetetlen ahhoz, hogy az ellátáci láncok és bármely vállalat karbonmentesítése megtörténhesen. Mégis lehetetlen kihívásnak tűnik, hogy egy nagyvállalat a több száz, vagy akár ezer beszállítójáról minden kibocsátási adatot tudjon, úgy, hogy minden beszállítónak további partnerei és beszállítói vannak, vagyis újabb több száz céges karbonlábnyomot kellene számításba venni. És így gördül tovább az adatigény az egyre kisebb és kisebb cégekre. Erre a problémára reagálva hozta létre a Boston Consulting Group és a CDP a mesterséges intelligencián alapuló platformjukat, ami közös kibocsátási adatmegosztásra hívja az ellátási láncok minden egyes szereplőjét.
Miért fontos, hogy az ellátási láncokban is elinduljon a zöldítés? Ha egy cég elhatározza, hogy mostantól átáll a fenntartható működésre, akkor általában a saját működéséhez kapcsolódó kibocsátást, karbonlábnyomát próbálja meg elsőként visszafogni (A cég tevékenységéből eredő közvetlen kibocsátást nevezzük Scope 1-nek, a cég által megvásárolt energiához kapcsolódó közvetett kibocsátást Scope 2-nek, a partnerek és beszállítók miatti leginkább közvetett kibocsátást pedig Scope 3-nak). Míg, a közvetett kibocsátása, ami igencsak számottevő, a sor végén szokott következni, azt a legnehezebb ugyanis mérni, több időbe telik a javulás, és azért is bonyolultabb összesíteni, mert más cégekhez, a beszállítókhoz, vagy partnerekhez kapcsolódik.
Egy átlagos vállalat számára az ellátási láncból fakadó kibocsátása 11,4-szer nagyobb mint a közvetlen, saját működéséből fakadó üvegházhatűsúgáz-kibocsátás.
- a CDP, globális közzétételi rendszert működtető nonprofit szervezet adatai alapján. Ezért is mondhatjuk, hogy nagyon nem mindegy, hogy mennyi cég kezdi el mérni a Scope 3-as kibocsátását.
