... - tették fel a kérdést Alexa Noéminek, a Transparency International (TI) ügyvezetőjének.

Ha politikai motivációból indulnak is az akciók, visszatartó erejük csak akkor tud lenni, ha eljárás és szankció követi őket. Egyébként tipikus nemzetközi gyakorlat, hogy a hatalomváltáskor az új politikai vezetés igyekszik az elődjei úgynevezett piszkos ügyeit feltárni. Nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is felmerül, hogy mennyire kiegyensúlyozott egy ilyesforma politikai akció. Papcsák úrnak és kollégáinak tevékenységét az minősíti például, ha csak ellenzéki önkormányzatok esetében találnak gyanúsnak vélt ügyleteket.

A közhangulat azonban azt követeli, hogy a tolvajokat, azaz a korrupt politikusokat kőkeményen büntessék meg. Az elszámoltatás okozhat-e társadalmi katarzist?       

Okozhat, de egyelőre még nem világos, hogy a kormányzati elszámoltatás milyen mélységû lesz és milyen eredménnyel zárul majd. A TI kutatásai alapján úgy tûnik, hogy Magyarországon nemzetközi viszonylatban is nagyon mély a politikai és gazdasági elit összefonódása, azaz nem egy-két politikus, vagy minisztériumi vezető botlásáról van szó. A párt- és kampányfinanszírozást, illetve a közbeszerzések szféráját áthatja ez a „szisztéma”.

A korrupció rendszerszerû. Olyan érdekhálók, úgymond „polipok” mûködnek melyeken keresztül professzionálisan zajlik a közpénzek illegális felhasználása. Kutatások szerint például a közbeszerzések 65-70 százaléka korrupcióval érintett, ami számomra azt jelenti, hogy kizárható, hogy ennek csak egy párt, vagy csak egy érdekkör lenne a kedvezményezettje. Amennyiben az elszámoltatás keretében ilyen ügyletek napvilágra kerülnek, és bizonyítást nyernek, az okozhat társadalmi katarzist. Bár a világ számos országában nagyobb a korrupció, európai összehasonlításban mégis súlyosan elmaradottnak számítunk. Mindez mély politikai és erkölcsi válságot okoz a társadalomban. A katarzishoz az szükségeltetne, hogy a rendszer lebontása megkezdődjön.

2002-ben is hasonló volt a közhangulat, melyet akkor az MSZP-SZDSZ koalíció Keller László közpénzügyi államtitkári megbízatásával igyekezett meglovagolni. Ma Keller László „politikai hullának” számít, örülhet, ha egy vidéki polgármesteri széket meg tud szerezni, a katarzis elmaradt. Mi az oka az ilyen akciók sikertelenségének?

A korrupciós ügyeket világ minden táján a legnehezebb bizonyítani. Magyarországon csak egy gazdasági és politikai elit van, még ha utóbbi pártokra tagolódik is. Nagy ügyek esetében kizárt, hogy csupán az egyik oldal érintettségét lehessen bizonyítani.

Papcsák úr tényfeltárása egyébként stabil jogi alapokon áll?

A kormánybiztos rendelkezik kellő jogi eszközzel ehhez a munkához, nem él vissza a hatalmával, ha átnézik kollégáival az állami szerződéseket. Az igazságszolgáltatás, a rendőrség, az ügyészég és a bíróság is bír ilyen eszközökkel. Még nem tudjuk megítélni, mennyire politikai az elszámoltatás, csak akkor lehet értékelni, ha lezárultak az ügyek.

Számomra inkább az hiányzik, hogy nem rendszerszerû a korrupció elleni fellépés. Az elszámoltatáson túl egyelőre keveset hallani a megelőzésről és az új kormány korrupcióelleni stratégiájáról. Nem kellene a spanyolviaszt feltalálni, a nemzetközi tapasztalatokból egy sor bevált intézkedés átvehető lenne.

Honnan lehet tudni, hogy valódi, tényszerû elszámoltatás zajlik, vagy politikai leszámolás, egyfajta „vérbírói” tevékenység?

Említettem, hogy a közbeszerzések nagy többsége korrupcióval átitatott. Ezek jelentős része az önkormányzati szférát érinti, tehát, ha csak az egyik oldal által vezetett városok esetében találnak majd gyanús ügyleteket, akkor nyilvánvaló, hogy részlehajló módon zajlik az elszámoltatás. Ha így lesz, akkor biztos szimpla leszámolás zajlik csak.

A korrupcióelleni küzdelem szempontjából nem lett volna jobb, ha egy független és hiteles szakemberekből álló, úgynevezett „Tiszta kezek” hivatalt állítanak fel az ilyen ügyek feltárására?

Hongkongban találták ki ezt az Antikorrupciós Ügynökség-modellt, ahol sikereket is ért el, de a tapasztalat, hogy Kelet-Európában ellentmondások kísérik az ilyen szervezetek mûködését, aminek az oka, hogy sikerük egy hatalmi helyzethez köthető. Általában a választások környékén szokták életre hívni az ilyen intézményeket, majd idővel adminisztrációs eszközökkel ellehetetlenítik a munkájukat, például leváltják a sikeres vezetőiket, csökkentik hatásköreiket, vagy megnyirbálják a költségvetésüket. Magyarországon inkább a jelenlegi bûnüldözési és igazságszolgáltatási rendszert kellene úgy megerősíteni, hogy érdemben képes legyen fellépni a valódi, ma még szinte mindenhol jelen levő korrupció ellen.

-----------------------------
Forrás: Hetek