...vagyis 1300 milliárd forintos kárt okozott a cégnek - nem a tőzsdei szabályozással van baj, a Société Générale saját belső kockázatkezelő rendszere bukott meg.

Hogy lehetett megcsinálni Franciaországban egy ilyen volumenû csalást?

Jérome Kerviel korábban az elszámolási részlegen dolgozott, csak 2006-ban került a dealing roomba – mondta el a Gazdasági Rádiónak Kozma László, az ING Bank főosztályvezetője. Ennek köszönhetően nagyon jól ismerte a háttérterületek rendszereit, amivel el tudta érni, hogy kikerülje a kockázatkezelés rendszerét. Talán a legnagyobb hiba az volt, hogy a SocGennél az általános gyakorlat szerint a napi pozíciókat nettósítva figyelték meg: így automatikusan nem dobta ki a rendszer, hogy ennél a kereskedőnél ilyen nagy volumenû pozíció halmozódott fel. Az illető bróker pedig hamis e-mailekkel igazolta vissza a saját ügyleteit - többek közt ezen bukott le. Az egyik ellenoldal, akinek a nevében fantomüzletet kötött, túllépte az előre meghatározott kockázati limitet.

Két dolog határoz meg egy kockázatkezelési rendszert – válaszolta a főoszályvezető arra a kérdésre, hogy vajon Magyarországon is előfordulhat-e hasonló jellegû visszaélés. Az egyik, hogy az adott piacnak milyen a szabályozása. Magyarországon kifejezetten szigorúak a kereskedés- és elszámolás-technikai szabályok. Mindazonáltal minden rendszernek vannak hiányosságai: ha egy rendszer nagyon szigorú, az visszafogja az üzletmenetet, ha viszont túl laza, akkor ugyan gördülékenyebb lesz az üzletmenet, de több lesz a hiba és a veszélyforrás is. A kockázatkezelés másik meghatározó tényezője a bankok önszabályozása: Kozma László szerint nincs golyóálló rendszer, de a hazai intézetek törekednek a biztonságra.

A fiktív kereskedési lánc létrehozása valószínûleg úgy történt, hogy a francia bróker megnyitott bizonyos pozíciókat, és azzal szemben nem nyitott tényleges fedezeti pozíciókat, amivel csökkenteni tudta volna a kockázatot. A fedezeti lába fantom ügyletekből állt, tehát ezeket az üzleteket ténylegesen nem kötötte meg.

Jellemzője az ügynek, hogy maga a bróker egy centet sem nyert a sorozaton: gyaníthatóan egy nagy veszteséget akart eltüntetni. Hanyagságból vagy túlzott bátorságból felvállalhatott egy olyan mértékû pozíciót, ami utána nagy veszteségeket mutatott - vélhetőleg ezeket próbálta meg elbújtatni.

Magyarországon jellemzően a tőzsdén kívüli kereskedés részvények esetében nem fejlett piac, azaz az üzletek túlnyomó többsége a tőzsdén keresztül zajlik. Az ügyletekre tehát még a tőzsde szabályozó rendszere is biztosítékul szolgál. Nálunk egyszerûen nem olyan volumenû a tőzsdén kívüli piac, hogy ilyen mértékû pozíciót ki lehessen építeni – állítja Kozma László.

A tényleges kockázati limitet különböző módokon számolják a bankok, illetve a kockázatkezelő részlegek. A vételi és eladási oldalon lévő pozíciókat egymással szembe állítják, majd egy nettó kockázatot kalkulálnak. A francia brókernek erre a nettó kockázatra lehetett egy sokkal alacsonyabb limitje annál, mint amilyen tényleges veszteséget elértek. A közel 5 milliárd eurós veszteség nagy részét akkor szenvedte el a SocGen, amikor ezeket a nagy pozíciókat elkezdte likvidálni.

Mi tartja vissza a Magyarországon tevékenykedő brókereket a hasonló trükközéstől?

Minden kockázatkezelési rendszer többszintû: ha valami technikai hiba vagy emberi mulasztás folytán az egyik szûrőn mégis átmenne egy túl nagy pozíció, akkor egy másik szûrőn akadhat fenn. Minden üzletkötőnek meg van határozva, hogy maximum mekkora összegben köthet üzletet egy nap, és ha ezt a határt eléri, akkor onnantól felsőbb szintû engedély kell a folytatáshoz. Több szûrési szint van, minél konzisztensebb és minél jobban megtervezett egy ilyen kockázatkezelési rendszer, annál hatékonyabban tud mûködni - fogalmazott a főosztályvezető.

Magyarországon is előfordult már, hogy egy bróker a kereskedés során úgy nyújtott be egy ajánlatot, hogy egy nullával elgépelte az összeget. Kozma László elmondása szerint ilyen esetben nincs bocsánat: az elektronikus kereskedés sajátosságai miatt ha az elhibázott ajánlat eljut a tőzsdéig, akkor az ügylet onnantól kezdve aktív és él. Ilyen esetekre különböző elektronikus szûrőket alkalmaznak, melyek figyelik az aktuális piaci árak és az ajánlat közti különbséget. Extrém esetben ezeknek a szûrőknek jelezniük kellene; az említett ügyletnél vélhetőleg ez nem mûködött megfelelő módon.

Binder István, a PSZÁF szóvivője elmondta: a hazai jogrend több törvénnyel is szabályozza a tőzsdei kereskedést. Ilyen a tőkepiaci törvény és a befektetési szolgáltatókról szóló törvény. Ezeken kívül a BÉT vezérigazgatója által kiadott kereskedési szabályzat lehet irányadó a tőzsdei kereskedés szabályaira. Rendkívüli esetekben a tőzsde vezetője felfüggesztheti a teljes kereskedést is. A BÉT a szabálytalanságokat saját hatáskörében is vizsgálja, ám szokatlan, első ránézésre nem indokolható hirtelen változások bekövetkeztekor a Felügyeletnél „kigyullad a lámpa”, és megvizsgálják, hogy történt-e bármiféle tiltott piacbefolyásolás, vagy valamiféle bennfentes kereskedés.

Binder István elmondása szerint nem a tőzsdei kereskedési rendszert irányító szabályokon múlt, hogy egy ilyen méretû csalás megtörténhetett, hanem az adott piaci szereplő belső szabályozásának hiányosságaira világít rá az eset, melyhez hasonló itthoni szemmel elképzelhetetlen – közölte a szóvivő.

Nem biztos, hogy egyedül viszi el a balhét

A Société Générale bank közel ötmilliárd eurós veszteségében az elnök-vezérigazgató, Daniel Bouton felelősségére is figyelmeztettek francia kormánytagok. Nicolas Sarkozy államfő újságírói kérdésre a következőket mondta a bank vezetőjéről: "olyan világban élünk, amelyben ha - kétségtelenül legitim módon - valakinek magas a jövedelme, nagy gond esetén nem vonhatja ki magát a felelősségvállalás alól". Az elnök szerint az "esemény nem maradhat következmények nélkül".  A Capital pénzügyi magazin szerint 2005-ben Daniel Bouton volt a legtöbbet kereső francia vállalatvezető, ugyanis közel 4,5 millió eurót emelkedett részvényeinek értéke a Société Générale részesedéseiben.

Az LCI hírtévének adott interjújában Christine Lagarde gazdasági miniszter úgy gondolta, hogy a Société Générale válságban van, de úgy vélte, hogy nem a kormány, hanem az igazgatótanács tagjainak a felelőssége a bank vezetőinek sorsáról dönteni. A gazdasági miniszter jelezte: a tárca pénteken nyújtja át jelentését a "csalásról" Francois Fillon kormányfőnek, amelyben az események kronológiáját vizsgálták és azt, hogy a bank ellenőrzési rendszere miért nem mûködött hatékonyan.

A válság miatt újra megkezdődtek azok a spekulációk, amelyek szerint a legjövedelmezőbb francia bank, a BNP Paribas ajánlatot tehet a Société Générale-ra. A jelenlegi elnök-vezérigazgató 1999-ben hónapokon át folytatott tőzsdecsatát az akkor még önálló BNP-vel, amely a Paribas-val és a Société Générale-lal egyesülve szeretett volna egy közös bankot létrehozni.

(Forrás: www.privatbankar.hu)