... lakcímnyilvántartástól, hogy belőle az állam kiolvashatja majd az állampolgárok részletes vagyoni helyzetét is. Mi más lehetne ugyanis a magyarázata annak, hogy az elképzelések szerint az összes banki hitelfelvevő kötelezően felkerül egy jegyzékre, ám a listán szereplő adat tulajdonosa megtilthatja hiteladatainak kiadását. Így azokat nem kaphatnák meg éppen a lista egyedüli célfelhasználójaként megnevezett bankok sem. Vagy valaki mégis hozzájuthat az adatokhoz? Netán az APEH egy újabb hasznos listára tehetne szert, hogy - a mindenki ártatlannak tekintendő mindaddig, amíg annak ellenkezője be nem bizonyosodik jogelvét felrúgva - vélelemmel állapíthassa meg az adócsalás tényét? Hiszen aki vissza tud fizetni egy hitelt, annak jövedelme is keletkezett, így az adóhatóságnak csupán azt kellene ellenőriznie, hogy ő tudott-e erről a jövedelemről. A pozitív adóslistának a kormányzati és szakmai egyeztetési köröket járó állítólagos koncepciója szépen végigkövethető fejlődési szakaszokon ment át.

Első menetben csak azok kerültek volna bele, akik kifejezetten kérik felvételüket a későbbi olcsóbb hitelek reményében. A következő fázisban éppen fordítva történt volna: aki a hitelkérelmében nem tiltja le eleve az adatait, az bekerül a listába. Majd pedig nyilvánosságra került az adatvédelmi szempontot is figyelembe vevő optimális megoldás: minden hitelfelvevő automatikusan listázódik, de aki akarja, az letilthatja adatai láthatóságát. Érdemes kicsit elemezni a bevezetés mellett felhozott érveket. Olcsóbb lesz tőle a hitelezés, rövidebb a hitelkérelmek elbírálási ideje - szól a hivatalos magyarázat. Badarság - mondhatnánk erre pestiesen. A hitelek Magyarországon csak akkor lesznek olcsóbbak, amikor egy-egy bank vezetése piacszerzési céllal azt elhatározza, vagy amikor az adott szegmensben piacvezető bank csökkenti hitelkamatait, így a többiek is kénytelenek követni. A pozitív listától függetlenül biztos, hogy a kölcsönfelvevőnek minden alkalommal újra és újra át kell majd esnie a szigorú hitelbírálaton, aminek lefolytatását nem csupán a bankok szabályzatai írják elő, de törvény is. Szóval az eddig elhangzott állami és bankszövetségi érveket nyugodtan minősíthetjük finoman szólva is vitathatónak. Következésképp rejtély, hogy akkor - az adatvédelmi ombudsmant idézve - mi végre is ez az új lista.

Miért tûnik kézenfekvőnek, hogy valójában az APEH igényeinek a kielégítéséről van szó? Az adóhivatal a törvény értelmében az állami nyilvántartásokhoz is csak célhoz kötötten férhet hozzá, de ő előszeretettel gyûjtögeti a magánlistákat is. Mint köztudott, az utazási irodáktól például úgy szerzi meg - állítólag törvényesen - a nagy összegû utakat vásárolók adatait, hogy elindít egy áfavizsgálatot, majd az összes számlát bekéri az irodától ellenőrzésre. Ezt követően a hivatalosan hozzá került iratokból egyszerûen kijegyzeteli a nagyobb összegek befizetőit. A mai jogbiztonság mellett már egyes parkolótársaságok is úgy turkálhatnak az állami adatnyilvántartó által kezelt gépjármû-nyilvántartásban, hogy az a törvényi rendelkezés ellenére sem tudja megmondani, mikor kérték el tőle a gépjármû üzembentartójának adatait.Ezek után jogos a kérdés: a kormányzat miért nem meri bevallani a pozitív adóslista létrehozásának valódi okát. Például így: "Emberek, a pozitív adóslistára az APEH vagyonosodási vizsgálatainak hatékonyságjavítása végett van szüksége a szociális igazságosság felé törő társadalmunknak!" Meglehet, ez így feltûnően alkotmányellenesnek tûnne. Meg aztán a képviselők is könnyen rájönnének: ebből a listából még ők sem maradhatnának ki.

(Forrás: www.hvg.hu)