... lakbér címzettje helyett a pénz egy bizonyos Samir bankszámláján landolt. A trükkre maga a bank is felfigyelt, hiszen nem egy rendszeres ügyfelük panaszkodott, hogy "átirányították" a pénzét. Samir persze csak stróman, aki néhány euróért rendelkezésre bocsátja a bankszámláját, ahonnan a valódi tettesek leemelik a pénzt. Míg otthon az online-bankolókat próbálják megcsapolni, a németek a jelek szerint visszatértek a kőkorszaki módszerekhez.

A gazdagabb környékeken nem először fordul elő, hogy a bankfiókok külső levelesládáját megdézsmálják: az ügyfelek ebbe dobhatják átutalási megbízásaikat, amikor a bank zárva tart. Az alkalmazottak reggel szépen kiürítik a ládát és feldolgozzák az igényeket. Az én bankomban a jelek szerint a nem túl szofisztikált horgásztechnikát alkalmazták: egy zsinórra horgot kötöttek, ezt beengedték a postaláda nyílásán, aztán kihalászták a pechesebb ügyfelek megbízásait. Pontosan nem tudni, hogy a kedvezményezettek nevét és számlaszámát írták-e át trükkösen, vagy egy új megbízásra egyszerûen aláhamisították az aláírásokat, arra azonban kínosan vigyáztak, hogy az átutalt összeg az eredeti maradjon. Minél később tûnik fel a csel, annál jobb.

A fiatal rendőr - serkenő szakállal, farmerben és pulóverben - készséggel felveszi a feljelentést. Nem rohan, bőven van ideje beszélgetni: nem is érti, hogy az emberek hogyan bízhatnak meg ezekben a külső ládákban - mondja. Az egyik  kerületben nemrég az egésznek lába kelt, ismeretlenek fogóval kifeszítették a falból és vitték az összes  átutalási megbízást - bankszámlaszámokkal, aláírásokkal együtt. Ennél már az online-banking sokkal megbízhatóbb - bólogat. A magyar trükköket nem említem neki. Valamiben csak hinnie kell az embernek.

(Forrás: www.nol.hu)