1900-ban a francia Michelin azzal a céllal hozta létre első kalauzát Franciaországban, hogy rávegyék a turistákat, használják az ő gumijaikat járműveiken. A kiadványt ingyen osztogatták, és gumiszerelési és -javítási instrukciók mellett autószerelők, benzinkutak pontos helyeit lehetett megtalálni benne, illetve néhány út menti étterem és szálláshely is szerepelt benne.
Később utóbbiak váltak hangsúlyossá, olyannyira, hogy napjainkban ez, vagyis a Michelin-csillag az éttermek egyik legfontosabb mércéje szerte a világon. A szálláshelyekre eddig nem fordított nagy gondot a gumicég, azonban változtatnak ezen:
A Michelin ezzel visszatér a gyökerekhez, ha úgy vesszük. Négy év munkája van ebben közleményük szerint, mely alatt bejárták a Föld szálláshelyeit, és már ki is választották azt az ötezer hotelt 120 országban, amelyek először megkaphatják a kulcsot.
Az ilyen értékeléseknél gyakran felmerülhet az utazóban a kérdés, hogy melyik értékelési rendszernek, ajánlásnak higgyen. A Michelin minderre úgy válaszolt közleményében, hogy ők az érzelmekre szeretnének hatást gyakorolni azáltal, hogy olyan helyeket ajánlanak majd szállodakalauzukban, melyek minden téren kiválóak – legyen szó építészetről, szakmai hozzáértésről és egyediségről minden tekintetben.
A kiválasztás öt fő kritériumon alapult, melyek közül sokaknak leginkább az lehet a vonzó, hogy azt is figyelembe vették, hogy a végösszeg tükrözze azt a szolgáltatási szintet, melyet a szálloda nyújtott.
