Sokszor a lakótelepet azonosítjuk a panelekkel, pedig nem vehetünk egy kalap alá minden lakótelepi lakást, hiszen a szocializmus éveiben több fázisban építkeztek, amelyek nem mindegyike panel. Az első lakótelepek az 50-es években épültek, majd 1960-ban beindult a dömping, bár akkoriban még csak három házgyár üzemelt. Ekkor egy lakótelepre 1000-1500 lakás jutott, ennek a kornak mintapéldánya a József Attila lakótelep Pesten.

A hetvenes években a népességrobbanás következtében meghirdették az újabb lakásépítési programot. Ekkor már szovjet mintára nagypaneles technológiában gondolkodtak, modern házgyárakat építettek, és elkezdődött az 5-15 ezer lakásos lakótelepek építése. Ezek jelentős része tízemeletesnek épült, így a korábbi lakásokhoz képest növekedett a zsúfoltság és az igénytelen kivitelezés. Az 1961 és 1975 között a fővárosban átadott 187 ezer lakás 74 százaléka lakótelepszerűen épült. Csak a hetvenes évek második felében öt év alatt 153 ezer ilyen lakás épült országszerte, ebből 52 ezer Budapesten.

A nyolcvanas évektől ismét előtérbe került a minőség, és egyre több háromszobás lakás épült, miközben a lakóházak formavilága is változatosabb lett, nyeregtető került az épületekre, és ismét megjelentek a négyemeletes házak. Egészen 1990-ig tartott a panelkorszak, illetve befejezték az elkezdett lakótelepeket. Az előbb vázoltak alapján mind a mai napig meghatározza az árakat és a presztízst a lakótelepek építésének ideje.

A teljes cikk: Sohasem tűnnek el a magyar lakótelepek és panelek