Szerettem is, meg nem is. Szívesen foglalkoztam gyerekekkel, úgy éreztem, hasznos, amit csinálok, viszont a vezetőség úgy bánt velünk, kollégákkal, mintha mi is diákok lennénk. Ez nem tetszett

- kezdi beszámolóját Erika, aki másfél évig volt iskolapszichológus egy dél-magyarországi városban mielőtt Budapestre költözött volna, hogy egy játékboltban legyen eladó. Erikára egy babaysitter-kereső csoportban bukkantunk rá, mint kiderült mellékállást is vállalna, igaz, sok tapasztalata még nincs, bár a Pécsi Egyetem pszichológia szak sikeres elvégzése sok szülőben ébreszthetne bizalmat.

Arra a kérdésre, hogy miért döntött a költözés mellett, azt válaszolta:

az elsődleges oka az alacsony fizetés volt. Sok csoporttársam már meg sem próbált ilyen munkát találni, mert tudta, hogy mire számíthat. Én nem voltam ennyire képben.

Az évfolyamuk egy jó része nullkilométeres pályaelhagyó, azaz meg sem próbálkoztak a végzettségüknek megfelelő munkát találni.Nyilván a fiatalok lépnek le ilyen helyekről elsősorban, mert a bértábla nekünk nem kedvez. A pályakezdők bére nagyon kevés, 2 év gyakornoki idő után is keveset emelkedik, utána 6-8 évet is várni kell a következő ugrásig a második portfolió írás után.

Persze ő is szeretne a végzettségének megfelelő munkát találni, de semmiképp sem közalkalmazottként. Saját praxisra egyelőre esélyt sem lát, jelenleg nincs elég tőkéje hozzá. De nem szomorkodik, hiszen más dolgok is érdeklik, ezért nem okoz általában nagy gondot neki a váltás. Néha persze összefacsarodik a szíve, amikor lát egy álláshirdetést, amiben iskolapszichológust keresnek, de ma már nem jelentkezik, hiszen tudja, úgysem fizetnék meg rendesen.

Erikán esete nem egyedi, nem csak pszichológusok, de bölcsészek tömkelege, főként fiatal pedagógusok hagyják ott a pályát. István egy, Eszter 5 év után mondott búcsút a katedrának, mindketten történelmet tanítottak vidéken és a fővárosban is. István már az első nap után érezte, hogy ez nem az ő közege, fojtogatta a légkör, arról nem is beszélve, hogy nevetségesen keveset keresett. Eszter kitartóbb volt, kifejezetten elhivatott, és még anyagilag is kijött volna, hiszen korrepetált és nyáron pultosként dolgozott a pesti éjszakában, ám másfelé sodorta az élet, tananyagfejlesztő és coach lett belőle.

Miért baj, ha fiatal pedagógusok hagyják el a pályát?

"A 21. század generációjának kognitív (gondolkodási, megismerése vonatkozó) stratégiái megváltoztak a digitális eszközök használata és a hozzáférhető információ mennyisége miatt is. Az ő tanításukhoz szükséges egy újfajta attitűd, nyitottság a fiatalok folyamatosan változó kulturális szokásai iránt, alapszintű digitális írástudás és eszközhasználati képesség, innovatív pedagógiai módszertanok ismerete, a megváltozott tanárszerep elfogadása. A mostani pályakezdők nyitottabbak lehetnének erre az újszerű tanárszerepre, sokkal több lehetőséggel, mint mikor elődeik kezdték a pályát. Nagy veszteség, hogy sokan a buktatókat látják a pályán a lehetőségek helyett" - mondta el a Pénzcentrumnak Váczi Dorka pedagógus, az Újpedagógia trénere.

Vendéglátás a legvonzóbb?

Kitti kereskedelmi értékesítőnek tanult a középiskolában, de ő is "nullkilométeres", azaz egy percet sem dolgozott a szakmájában. 17 éves kora óta vendéglátózik, most 24, de azt érzi sokáig már nem tudja ezt csinálni. Egy Pest megyei településen pultos, egy hetet dolgozik 7 napon keresztül, egy hete szabad, mégsem érzi igazán jól magát, elmondása szerint keveset keres, és unja is már ezt a munkát. De hiába tudja, eredeti szakmájában most jól kereshetne, nem vágyik a csemegepult mögé sem.

Tömegesen állnak fel

A magyar munkavállalók 44 százaléka vagy elmegy, vagy aktívan gondolkodik azon, hogy elhagyja a pályáját - derül ki a Profession egy korábbi felméréséből.A fiatal diplomások 15 százaléka soha életében nem hasznosítja a végzettségét, a diplomáját, és minden 4. fiatal elhagyja a pályáját az Educatio kutatása szerint.

Nyilván főleg a 20-as és a 30-as korosztály a legérintettebb, tehát nagy eséllyel ők azok, akik hátat fordítanak eredeti szakmájuknak - ezt már Korcyl Kinga, vezetőfejlesztő, business coach teszi hozzá. A fiatalok magáról a sikerről, a vállalkozásokról, a jövőképről teljesen másként gondolkodnak már.

A pályaelhagyásnak a pénzen és a megbecsülésen, annak hiányán kívül sok egyéboka lehet még. Kinga kiemeli az önismeretet, a szülők, pedagógusok szerepét, illetve szerinte komoly probléma, hogy a fiataloknak szinte zéró betekintési lehetősége van a különféle szakmákba. Illetve nagy gond, hogy nem látják az álmok és a valóság közti különbséget - ezek aztán oda vezetnek, hogy már az elején rossz irányba indulnak el.

A legnagyobb felelősség az iskolákon van: ön- és emberismeretből nagyon sokan megbuknának, holott a szülőkön kívül az oktatás segíthetné, hogy ez a trend megforduljon. Sokan tartanak valami felé, aminek az vége nem az önazonosság, és ígytesznek egy hatalmas kerülőt az életben, időt és energiát pazarolva ezzel. Ha New Yorkba készülök nem biztos, hogy Moszkva felé kell elindulnom - összegzi a szakember, majd hozzáteszi, ma a fiataloknak, a z generációnak a legfontosabba a kihívás, hogy megtalálják őket az izgalmas feladatok és hogy emberszámba vegyék őket a munkahelyükön, no és persze a rugalmas mukalehetőségek - ha ezt nem találják meg, akkor gond és szívfájdalom nélkül továbblépnek.

Azt a feltevésüket azonban Kinga is megerősítette, hogy az egyetemen megszerzett tudás és főleg kompetenciák, skillek, például a problémamegoldókészség nem vesznek el attól, hogy a konkrét tárgyi tudást nem hasznosítják mindennapi munkájukban a fiatalok. Nyilván, ha valaki végzettséget szerez felsőoktatási intézményben, onnantól kezdve az az ő személyiségének a része lesz, nem vész el.