Rég nem látott hatékonyság-növekedés jöhet

Hiába fejlődött a technológia, a menedzsment-módszertanok és a gazdaság, az Egyesült Államok munkaerőpiacának termelőképessége minimálisan, éves átlagos 0,7%-kal fejlődött 2007 és 2018 között, az elmúlt öt évben ez a szám pedig lényegében nullára csökkent – állapítják meg a Deloitte szakemberei.

Változást hozhat e tekintetben a negyedik ipari forradalomként is emlegetett Ipar 4.0-hoz köthető technológiák terjedése, amely azzal kecsegtet, hogy egyes vállalatok esetében akár 10% fölötti hatékonyságnövekedést eredményez. Az Ipar 4.0 egyik legnagyobb ígérete, hogy összekapcsolja a tanulásra képes gépeket az emberekkel, sőt, akár teljesen automatizált üzemeket fel lehet építeni az új technológiák segítségével, melyek termékpalettáját és mennyiségét moduláris eszközök segítségével akár a kínálatnak megfelelően át is lehet alakítani.

A hatékonyság növelésében a következő kulcstényezők segíthetnek:

• Az „okosgyárak” által használt technológiák (mesterséges intelligencia, IoT, 5G, stb.) adaptációja a jelenleg ismert példák alapján 10-12%-os javulást hozhat termelés, eszközkihasználtság és munkahatékonyság tekintetében.
• Bár kockázatos a technológiák adaptációja, a hosszú távú megtérülés miatt érdemes belevágni. Fontos viszont, hogy a vállalat menedzsmentje is támogassa az átállást, illetve hogy egy hatékony stratégia mentén folyjék a korszerűsítés.
• Érdemes tanulni a szektoron belül olyan cégek példájából, melyek már használnak Ipar 4.0-ás megoldásokat, de még jövedelmezőbb, ha korai adapterként vág bele egy fejlesztésbe a vállalat.

A Deloitte adataiból kiderül, hogy a korai Ipar 4.0-ás technológiákat használó vállalatok már most 10% körüli termelés-növekedést és 2-12% körüli munkaerő hatékonyság-növekedést tapasztalhatnak.

A tanácsadócég elemezéséből kiderül az is, hogy az Ipar 4.0 technológiák terjedésének köszönhetően az amerikai munkaerőpiac hatékonyságának növekedése is visszatér 2,3% körül 2025-2030 magasságában – ilyen dinamikát az 1990-es évek eleje óta nem láthattunk. Ez azért nagyon fontos, mert a gépek és emberek szinergiájára szükség van, hogy a lassan világszintű problémává váló (de Magyarországon már évek óta jelentős) munkaerőhiánnyal hatékonyan meg lehessen küzdeni.

Így néz ki egy okosüzem

A Deloitte hat olyan konkrét technológiát is bemutat a tanulmányban, melyet egy fiktív (de nyilván valós példákon alapuló) vállalat, a Kentucky Pumps and Valves Company, egy pumpa- és csőüzem rendszeresített azért, hogy a várt hatékonyságnövekedést elérje. Ilyen eszközök:

• Egy megfigyelőrendszer, amely kamerákból, edge computingból és mesterséges intelligencián alapuló adatelemző rendszerekből áll. Célja, hogy folyamatosan tesztelje és elemezze a gyártó gépsorokat, annak érdekében, hogy a selejtes termékeket okozó hibákat kiszűrje és megelőzze.
• Szenzorok és kiterjesztett valóság segítségével az üzem mérnökei egy digitális ikret hoznak létre a gyártósorról, melyen tudnak szimulációkat futtatni az gépsor strapabíróságát ellenőrizve anélkül, hogy a valódiban bármilyen tényleges kárt okoznának.
• 3D-nyomtatóval az üzem termékprototípusokat tud létrehozni, illetve egyes elemek 3D-nyomtatásával a végső termékek tömegét is csökkenteni tudják.
• Egy önvezető jármű, amely lézerek és kamerák segítségével fel tudja térképezni az üzemet és képes arra, hogy a gyár egyik feléből a másikba gyorsan, hatékonyan, a lehető legoptimálisabb útvonalon szállítson bizonyos eszközöket, anyagokat.
• Egy energiamenedzsment-szoftverrel az üzem optimalizálni tudja az energiafogyasztást: a rendszer kamerák és mozgásérzékelők segítségével fel tudja mérni, hogy a gyár mely területein van szükség például világításra és automatikusan le tudja kapcsolni az áramot az üzem azon részein, ahol nincs rá szükség.
• Egy irányítóközpont kiépítése is fontos tényező, melyből nemcsak az üzemekben működő okoseszközöket, hanem akár más üzemeket is felügyelni lehet.

A Deloitte interaktív okosgyár-példáját egyébként itt tekintheti meg.

Aki mer, az nyer

A Deloitte szakemberei három fő kategóriát azonosítottak az okosgyártási technológiák adaptációjának tekintetében:

• Az úttörők (Trailblazer) olyan vállalatok, melyek legalább egy teljes üzemüket átalakították Ipar 4.0-ás üzemmé, ahol széles körben alkalmaznak mesterséges intelligenciát, digitális szenzorokat, IoT-technológiákat és a magas szinten automatizált a gyártás. Ezek a cégek az üzemi büdzséjük 65%-át áldozzák Ipar 4.0-ás fejlesztésekre.
• A felfedezők (Explorers) olyan cégek, melyek óvatosan állnak hozzá az Ipar 4.0-ás megoldások adaptációjához, de bizonyos technológiákat már átvettek, vagy kezdenek átvenni. Ezek a vállalatok az üzemi költségvetésük 19%-át áldozzák átlagosan a következő generációs technológiák honosítására.
• A követők (Followers) inkább megvárják, hogy egy technológia széles körben bizonyítson, és csak aztán döntenek az implementációjáról, ezek a cégek üzemi költségvetésük 13%-át költik okosgyártási technológiák adaptációjára.

A Deloitte szakemberei szerint az úttörők kétszeres hatékonyság-növekedést tudnak elérni, mint a felfedezők és a követők összesen, ráadásul a hatékonyság növekedése az adaptációs projekt sikerességét követő három évben is kitart. Bár a tanulmányban konkrét, működő projekteket elemeztek, fontos azért megjegyezni, hogy átlagokról van szó, a siker mindig számos tényezőn múlik, viszont ha a fent foglaltakat betartja az ember az Ipar 4.0-ás projektek lefolytatásakor, minimalizálni tudja a kockázatokat.

Forrás: portfolio.hu